 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Nyers Rezső levele Németh Miklóshoz
"... kérem a miniszterelnök urat, hogy rendeljen
el vizsgálatot a vonatkozó levéltári szabályozás alapján a
pártiratok ügyében, és a vizsgálat eredményéről a legszélesebb
közvéleményt tájékoztatni szíveskedjen.
Meg kívánom jegyezni, hogy nincs példa a történelemben arra -
kivéve a náci Németország gyakorlatát -, hogy létező pártok
iratanyagait államosították volna."
SZER, Világhíradó:
Temesvár - készülnek a vádiratok
"Még nem dőlt el az új hatalom és a lakosság között
olykor-olykor kiújuló polémia arról, hogy ki is lőtt először, és
hogy a hadsereg a forradalom kezdetén lőtt-e egyáltalán. Az azonban
bizonyos, hogy a hadsereg most keményen kezében tartja a hatalmat,
intézkedik és ügyészei - mintegy tízen, mint megtudom Nicolae
Predonescu ezredestől, a városi ügyészség parancsnokától - sorban
állítják össze a letartóztatott securitatésok elleni vádiratokat."
|
|
|
|
|
|
 |
Bartha Ferenc nyilatkozata
|
(Lengyel Szaniszló)
München, 1989. január 20.(SZER, Világhíradó) - Bartha Ferenc, a
Nemzeti Bank elnöke, az Európai Parlamentben kijelentette hogy
Magyarország - úgymond - nem kíván a Közös Piac tagja lenni.
- Vajon miért nem kívánna?
- Aligha akad az ország sorsát figyelemmel kísérő magyar -, éljen
bár a Lajtától keletre, vagy nyugatra -, aki ne nyugtázta volna
megelégedéssel, hogy a magyar külpolitikának az utóbbi időben kezd
önálló arculata mutatkozni. Számos külpolitikai döntés és törekvés
egyértelműen nemzeti érdekeket szolgál, nem pedig egy olyan
idejétmúlt ideológiát, amely elméletben és gyakorlatban egyaránt
megbukott.
A szovjet csapatok Magyarországról történő kivonásának a
szorgalmazása - vagy legalábbis ennek emlegetése - a kisebbségi
kérdés nemzetköziesítése, a diplomáciai nyitás Izrael és Dél-Korea
felé, a jó viszony ápolása a nyugati országokkal - mind-mind olyan
döntés, amelyet emelt fővel vállalhat a történelem ítélőszéke előtt
bármilyen politikai színezetű magyar kormány.
Nehogy azonban az önállósodás elviselhetetlen könnyedsége a
fejünkbe szálljon, szükség van néha a kijózanító pirulákra is.
Ilyennek tekintendő a Magyar Nemzeti Bank elnökének a Európai
Parlamentben elhangzott azon kijelentése, hogy Magyarország nem
kíván tagja lenni a Közös Piacnak.
Félreértés ne essék: jóllehet a budapesti politikusok Nyugaton
általában igyekeznek hallgatóközönségük szája íze szerint beszélni,
hogy aztán odahaza - például a Sportcsarnokban - könnyítsenek a
lelkükön, én nem rovom fel Bartha Ferencnek, hogy nem kerget hiú
ábrándokat. Legfeljebb a megfogalmazástól berzenkedem, hogy
"Magyarország nem kíván". Mintha a Közös Piaci csatlakozás kérdése
az Országházban dőlne el. Nem ott dől el, és nem is a "Duna-parti
Fehér Házban".
Pedig, ha nemzetközi ellenőrzés alatt népszavazást tartanának
Magyarországon, hogy az ország polgárai a világ legdinamikusabban
fejlődő és leggazdagabb kereskedelmi tömörüléséhez akarnak-e
csatlakozni? - vagy megmaradni abban a KGST-ben, amely hamarosan
szerves része lehet a harmadik világnak - akkor nem lenne kétséges
a válasz.
De a kérdést nem teszik fel a magyar választópolgárnak. így állhat
elő az a groteszk helyzet - mint a közelmúltban egy amerikai
újságíró is rámutatott -, hogy Európa egykori védőbástyája az
ezredfordulóra Európán kívül találja magát. És a török - amelytől
védte Európát - Európán belül.
Íme, ezek a magyar függőség nagy dimenziói. Az apró örömök mellett
ezekről sem tanácsos megfeledkezni.+++
1989. január 20., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|