 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Nyers Rezső levele Németh Miklóshoz
"... kérem a miniszterelnök urat, hogy rendeljen
el vizsgálatot a vonatkozó levéltári szabályozás alapján a
pártiratok ügyében, és a vizsgálat eredményéről a legszélesebb
közvéleményt tájékoztatni szíveskedjen.
Meg kívánom jegyezni, hogy nincs példa a történelemben arra -
kivéve a náci Németország gyakorlatát -, hogy létező pártok
iratanyagait államosították volna."
SZER, Világhíradó:
Temesvár - készülnek a vádiratok
"Még nem dőlt el az új hatalom és a lakosság között
olykor-olykor kiújuló polémia arról, hogy ki is lőtt először, és
hogy a hadsereg a forradalom kezdetén lőtt-e egyáltalán. Az azonban
bizonyos, hogy a hadsereg most keményen kezében tartja a hatalmat,
intézkedik és ügyészei - mintegy tízen, mint megtudom Nicolae
Predonescu ezredestől, a városi ügyészség parancsnokától - sorban
állítják össze a letartóztatott securitatésok elleni vádiratokat."
|
|
|
|
|
|
 |
Grósz-interjú (6. rész)
|
- Bocsásson meg, de mintha emlékeimben úgy derengene, hogy még
Görgey szerepéről ma is folyik valami vita a
történelemtudományokban...
- Biztos, hogy nem vagyunk birtokában mindenféle ismeretnek,
aminek pedig jó lenne, ha a birtokában lennénk, de talán előbbre
tartanánk akkor, hogy ha korábban sikerült volna tisztázó vitákat
létrehozni. Olyan tisztázó vitákat, mint amilyen - fölteszem - ez a
mostani Központi Bizottsági ülés is volt. Hiszen az Ön szavaiból is
arra következtetek, hogy a Központi Bizottság, mint testület nem
vonta meg Pozsgay Imrétől a bizalmat, miközben el tudom képzelni,
hogy vannak, akik nyilván másként látják ugyanezt a dolgot. És ettől
nem történik semmi, ez a világ legtermészetesebb dolga - ma már.
Tegnap - most, amikor tegnapot mondok, egy történelmi múltról
beszélek - tegnap nem így volt. Azért ezt ne felejtsük el.
- Nem felejtjük el, de nekünk nem a tegnapra kell a napi
politikában figyelnünk, hanem a mára, és még inkább a holnapra.
Szerintem az a stílus lesz korszerű, az a felfogás lesz életképes,
amelyet ma vallunk és kezdünk tanulni. Nincs olyan téma - ezt
elmondtam előadói beszédemben is -, amelyet ne lenne jogunk, vagy
kötelességünk újból végiggondolni, hogy ha a fejlődés ezt követeli
meg. Vannak olyan kérdések, amelyekkel a politikának ma már nem kell
foglalkoznia, nem aktuálisak. 1956 aktuális, ezzel tehát foglalkozni
kell. De mi azt a bizottságot, amelyet az elmúlt évben kiküldtünk,
azzal bíztuk meg, hogy a négy évtizedet tekintse át. A négy
évtizedből 1956 csak egy esemény. Nagyon jelentős, de csak egy
esemény. Hadd tegyem még hozzá: szerintem az utolsó 15 évről igen
rövid időn belül nagyobb viták lesznek a pártban, mint 1956-ról.
- Ezt mi szívesen elhisszük, azt kell kell mondanom ehhez, de
hát 1956-tal az a gond, sokminden egyéb mellett, hogy ha ez a
történelmi kutatás tárgya, nem volna-e valóban - az én megítélésem
szerint - katasztrófa, hogy ha ennek a megítélésnek a mikéntje
fölött 1989-ben megoszlana a nemzet, két pártra - és most itt
tudatosan nem a pártra célzok -, két táborra szakadna?
- Az ilyen kérdések fölötti vita tartósan a közélet része lesz,
és ez nem is baj. Ha az embereket ez foglalkoztatja, ha ez érdekli,
ha véleményük van róla, mondják meg, kérdezzenek, vitatkozzanak.
Miért ilyen érzékeny ez a probléma? Mert a feltáró munka, de főleg a
napi közéleti politizálásunk nem elég árnyalt. Sok ember, aki
például akkor az ellenforradalmi megnyilvánulások láttán azok
felszámolásáért fogott fegyvert, most úgy érzi, hogy szégyelnie kell
magát, mert rosszul döntött. (folyt.köv.)
1989. február 12., vasárnap 16:41
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|