|
|
 |
|
 |
A szükségköltségvetés sikere
|
----------------------------
München, 1990. január 5. (SZER, Világgazdasági magazin) -
Balajti Anna azt elemzi: miért a szovjet kőolajszállításoktól, és az
eddig elodázott tulajdoni reform mielőbbi megvalósításától függ a
decemberben elfogadott magyarországi szükségköltségvetés sikere?
- Ha nem lesz áram, nyereg alatt puhítjuk majd újra a húst
Gyepüországban? Kevesebb a gond, ha hús sincs. Valóban: mi a teendő
egy összeomlóban lévő világbirodalom határvidékén, ahol a
szövetségesekhez végsőkig hű ön- és kijelölt törzsfőnökök - ahogy a
tud.szoc. órán megtanulták - inkább katasztrófába sodorják az
országot - semmint kiváltságaikról lemondanának.
Az Országgyűlés, a bizottságok, a különböző érdek- és
álérdekvédelmi szervezetek éves, többéves programokon, s
félszázalékos adócsökkentésen huzakodnak, a most már finomabban, de
annál inkább manipulált sajtó pedig támogatja a színjátékot. S mikor
úgy tűnik, vége a felvonásnak, van az országnak jövő évre kiizzadt
költségvetése - akkor úgy reflektorok nélkül, félfüggönnyel
bevallják: a lényeg nem az volt ami eddig elhangzott.
A költségvetés leggyengébb pontja a KGST-kapcsolat, ezen belül
is a szovjet kapcsolat. Ha a nyersanyagok és engergiahordozók
importjában fennakadás következik be, nemcsak a költségvetés, s a
tőkés fizetési mérleg borul fel, de összeomlik az egész magyar
gazdaság. (folyt.)
1990. január 5., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A szükségköltségvetés sikere - 1. folyt.
|
A felhasznált kőolaj 70, a földgáz 50, s a villamosáram 30
százaléka érkezik a Szovjetunióból. A hosszabb távon megoldást
jelentő Itália-2000 nevű nyugat-európai villamosenergia és
földgáz-rendszerbe való bekapcsolódás a döntéstől számított 4-5 évet
vesz igénybe. Addig is szükség esetén Irántól lehet majd olajat
vásárolni, az eddig nem használt Adria kőolajvezeték
üzembehelyezésével.
Egy-két hete a sajtó nagy csinnadrattával ünnepelte a tényt,
hogy a 40 éve hazudozó politikusok legalább bevallják, eddig
valótlant állítottak - például az eladósodásról. Ám a jövő évi
állami költségvetés deficitje bizonyisten csak 10 milliárd forint
lesz.
Eldugva, s kis betűkkel szerepel az a mínusz 25-30 milliárd ami
ehhez még hozzájön, amit továbbra is az állami nagyberuházásokra
szánnak - a jamburgi szovjet-magyar közös beruházásból például
továbbra sem lehet kiszállnunk.
De nem csupán az egyoldalú gyarmati függés okozza a finom
eufémizmussal torz gazdasági szerkezetnek titulált állapotot. A
gazdaságot ezentúl is gúzsba köti a végsőkig hierarchizált politikai
szerkezetnek való alávetettség.
Bár ez a politikai szövedék az elmúlt évben bomlásnak indult - a
kül- és belföldi sajtó által unalomig ismételt liberalizálási és
reformszólamok ellenére - a gazdasági valóságban alig valami
változott. Az eddigi rendszer tartópilléreit jelentő miniszteriális
bürokrácia és az állami monopóliumok urai - kiket ma már nyíltan
neveznek vörös báróknak - szilárdan tartották hatalmi pozícójukat.
(folyt.)
1990. január 5., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A szükségköltségvetés sikere - 2. folyt.
|
Eddig mindössze 60 vállalat alakult át társasággá - ezek nagy
része is csak papíron. Az állami szektor 1600 vállalata változatlan
formában működik - illetve ha hatékonysági szempontokat veszünk
figyelembe: túlnyomó része nem működik.
Az uralkodó osztály hatalmi pozícióihoz való végső ragaszkodását
jelzi éppen az elmúlt év. Ez az elit tudatosan választotta több mint
4 millió ember koldussá tételét, az infláció szítását, a minden
eddiginél katasztrofálisabb eladósodást - de a termelővagyon 92
százaléka, a több mint 2000 milliárd forint értékű tőke feletti
uralmát nem volt hajlandó megosztani.
A rendszernek mindenkori alapigyekezete volt, hogy a
termelőfolyamat során keletkező jövedelmek lehető legnagyobb részét
központosítsa, s maga herdálja el. Az úgynevezett második, vagy
"fekete gazdaságban" megtermelt jövedelmekre azonban nem sikerült
teljesen rátennie a kezét. A pluszjövedelmeket az árak növelésével,
az árualap csökkentésével - azaz inflációval - próbálta
elértékteleníteni: végső soron inkább kiüldözte az országból - az
embereket pazarló fogyasztásra ösztönözve.
Az állami tulajdon - s kezelőinek - monopóliumát féltve,
megakadályozta hogy ez a jövedelemtöbblet termelőtőkévé alakuljon.
Mindez nem újdonság. Így volt ez már a hetvenes évek elején is -
hiszen a vidéki emberek szívesebben vettek volna földet,
kertitraktort, vagy kisteherhautót. Kényszer-terelte a pénzt a
korabeli presztízsfogyasztás, a kovácsoltvas-kerítés és márványsírkő
felé. (folyt.)
1990. január 5., péntek
|
Vissza »
|
|
- A szükségköltségvetés sikere - 3. folyt.
|
Nemcsak a magántulajdon aránya elenyésző a mai napig. A
tröszti-nagyvállalati szerkezet működésképtelenné bénítja a
bekebelezett üzemegységeket, melyek önálló kis-, középüzemekként
gazdaságosabbak, mozgékonyabbak lennének. Gyomaendrőd, vagy
Mosonmagyaróvár példája mutatta: a hatalmas latifundiumokból csak a
végsőkig kitartó, elkeseredett sztrájkokkal lehet kiszakadni. +++
1990. január 5., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|