|
|
 |
|
 |
Nagy Sándor levele Németh Miklóshoz
|
1990. január 5., péntek - Nagy Sándor, a SZOT főtitkára
pénteken bő terjedelmű - hat gépelt oldalnyi - levelet juttatott el
Németh Miklóshoz, a kormány elnökéhez, kifejtve véleményét a
hétfőtől esedékes áremelésekről. A levélben emlékeztetett arra, hogy
a szakszervezetek határozottan felemelték szavukat már az elmúlt év
őszén is, amikor napvilágot látott az alapvető élelmiszerek szabadár
kategóriába sorolásával kapcsolatos koncepció. Ezt és másfél millió
ember fél órás, akkori figyelmeztető, tiltakozó sztrájkját a kormány
nemcsak figyelmen kívül hagyta, de súlyos, sértő szavakkal el is
marasztalta. A mostani árhullám sajnálatos módon utólag igazolja,
hogy a szakszervezetek tavalyi, a veszélyekre, a készülő döntések
következményeire figyelmeztető fellépése előrelátó volt.
Nagy Sándor levelében kifejti: minden korábbinál nagyobbnak és
fenyegetőbbnek tartja azt a veszélyt, hogy az országot egy szűk
hatalmi, gazdasági elit próbálja uralni. Egy olyan elit, amelynek
valóban érdeke, hogy a sok millió, gazdasági kérdésekben járatlan és
informálatlan ember érdekében szót emelő szervezeteket lejárassa. Jó
volna észrevenni végre: az emberek, a napi megélhetési gondokkal
küzdő százezrek, egyre türelmetlenebbül fogalmazzák meg kérdéseiket.
Nagy Sándor is több kérdést fogalmazott meg a miniszterelnökhöz,
többek között azt: miért csak akkor eltökélt a kormány, ha a
létminimum alatti nyugdíjak, a családi pótlék, a megélhetést sem
biztosító minimális bérek felemelését, vagy a tisztességes,
szolidáris bérpolitikát lehetővé tevő bérmegállapodásos rendszer
kialakítását kell elutasítania? A legfontosabb kérdést az emberek
így teszik fel: miből és hogyan fogunk ebben az évben megélni?
A SZOT főtitkára levelében hosszan sorolja azokat az adatokat,
amelyek szinte megoldhatatlan megélhetési feladatokat jelentenek
százezreknek. Levelét a következőképpen zárja: ,,Célom nem pusztán
annyi, hogy az idevezető utat felidézve figyelmeztessem a mára
kialakult helyzet veszélyeire, jóval inkább az, hogy végre közös
gondolkodásra és cselekvésre szólítsam fel a robbanással fenyegető
szociális gondok enyhítése, törékeny társadalmi békénk megőrzése
érdekében. Mindaddig, amíg nem késő,,. (MTI)
1990. január 5., péntek 18:58
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|