|
|
 |
|
 |
- Európai kerekasztal-konferencia - 1. folyt.
|
Természetes, hogy Románia képviselőit - köztük a magyar
kisebbség egyik tagját - ovációval fogadták, hogy a román forradalom
áldozatainak néma felállással adózott a nemzetközi találkozó. S azon
sem csodálkozhatunk, hogy a balti államok képviselőire figyelt
mindenki, sőt még ha olyanokat mondanak, mint a Litván Népfront
küldötte, hogy a közös Európa Ház előfeltétele a Szovjetunió
szétesése, vagy hogy ők nem érzik magukat szovjet állampolgároknak
és ezért furcsának tartják, hogy miért ültetik őket a szovjet, miért
nem a lett, litván és észt zászlók elé.
Ennek ellenére azonban nem sikkadt el a magyarság ügye. Hogy is
sikkadt volna, mikor Európáról, az új demokratikus európai rendről
volt szó a kerekasztalnál, négy témakörre bontva: a politikai
újjárendezés kérdésére, a gazdasági reformok problémáira, a
környezetvédelmi feladatokra és befejező részként a kultúra, mint a
közös alap című témakörre.
Azonkívül azonban, hogy minden ország problémáit érintik a közös
európai problémák, és fordítva is, minden egyes állam vagy nép ügye
egyúttal európai ügy. Az utolsó sajtóértekezleten a Magyar Demokrata
Fórum képviselőinek alkalma nyílt rámutatni a nemzetiségi
kérdésekre, arra a tényre, hogy a magyarság egyharmada az ország
határain kívül él.
Az Európai Kerekasztal-Konferencia záró nyilatkozatának szövegét
ennek tekintetbe vételével készítik el. A vendéglátó Josef Riegler
osztrák kancellárhelyettes azt is kilátásba helyezte, hogy a jól
sikerült értekezlet újra összeül és talán állandó intézménnyé válik.
Tekintve, hogy az eszmecserét dunai személyszállító hajón
rendezték meg - de feltehetőleg nemcsak ezért - tudatosult a
különböző országok képviselőiben, hogy mindannyian egy csónakban
ülünk. +++
1990. január 12., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|