|
|
|
|
A karácsonyi példa
|
Budapest, 1990. január 2. kedd (MTI-Press)
Alighogy elhangzottak az első híradások a romániai forradalomról, máris százával, ezrével rohanták meg az emberek a véradóállomásokat. Alig telt el néhány óra azután, hogy a világ értesült a temesvári eseményekről, a bukaresti sortűzről, majd a kondukátor bukásáról, pártok, tömegszervezetek, egyesületek sokasága fordult felhívásokkal a segítőkész állampolgárokhoz: ruhaneműt, élelmiszereket, pénzt és gyógyszert kértek.
Óráról órára szaporodtak az önkéntesek. Hivatásos és amatőr fuvarosok jelentkeztek, hogy készek nekivágni a korántsem veszélytelen útnak. Mint tudjuk, egyiküknek az életébe került, de célba juttatta a rászorulóknak szánt magyar adományokat.
A kórházak sorra jelezték a minisztériumnak üres ágyaikat, önként jelentkeztek az ország minden pontjáról, összesen majd kétezer fekvőhelyet kínálva a harcok sebesültjeinek. Mint ahogy az a sok ezer orvos, nővér és ápoló is önkéntes volt, akik már az első napokban útra készen várták a hívó szót.
S történt ez akkor, amikor - normális körülmények között - az ország a karácsonyra készül, amikor a sajtó híradásaiból csakis a boltok ünnepi nyitvatartása kelti fel az emberek figyelmét. Normális körülmények között. Csakhogy most forradalom volt. Mégpedig abban az országban, amelyikben sok magyarnak élnek szerettei, akiket egy őrült diktátor rendeleteinek okán esetleg már évek óta nem láthatott.
Megmozdult az ország. Hosszú idő óta először volt valami, ami pártállástól, felekezeti hovatartozástól függetlenül összefogta az emberi segítőkészséget. Egy cél amelyért, mindenki érezte, tudta, érdemes tenni. Egy alkalom, amely lehetőséget teremtett a bizonyításra, hogy súlyos társadalmi, gazdasági bajaink ellenére is készek és képesek vagyunk összefogni.
A választásokon indulni készülő pártok számára temérdek elgondolkodtató tanulsággal szolgált ,89 Karácsonya. (folyt.)
1990. január 2., kedd 14:36
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A karácsonyi példa 2.
|
Talán el kellene gondolkodni azon, vajon a mi saját, békés forradalmunk győzelméért miért nincs ekkora nemzeti összefogás? Miért tartalékolják az emberek erejüket, javaikat, bátorságukat s vakmerőségüket?
Csak nem arról van szó, hogy most egy volt a cél, hogy az emberek számára egyértelműnek tetsző célt és a segítségnyújtás hogyanját most nem zavarták össze az egymást tagadó, pártpolitikai érdeküket mindennél előbbre helyező pártok? Hogy egyáltalán volt konkrét program és konkrét cél, mindenki számára érthető és értelmesnek elfogadható?
Minden bizonnyal erről van szó. Ezért volt, lehetett olyan felemelő a nemzet "ünnepi" összefogása a bajban. Mások bajában.
De mi lesz velünk, mi lesz a saját bajainkkal? Karácsony példája bizonyítja, van erőnk és akaratunk tenni a nagy dolgok sikeréért. Hiszen néhány nappal az első híradások után már arról szólt a rádió, hogy egyelőre ne adjunk több vért, egyelőre zabolázzuk meg adakozó kedvünket, mert mindenből van bőven, s "holnap" is szükség lehet még a segítségre.
Akinek van szeme a látáshoz, az tisztában lehet azzal: képesek lehetünk úrrá lenni bajainkon, ha a nép nevében beszélők valóban számítanak is a népre. Ezrek jelentkeztek, hogy hosszabb-rövidebb időre befogadnának romániai gyermekeket. Meglepő? Ugyan. Évek óta tudjuk, sokan vannak, akik hosszabb-rövidebb időre, de akár egy életre is befogadnák az árva magyar gyerekeket. S hányan senyvednek mégis nevelőottthonokban? De miért? Az elmúlt napokban sokan többször is fordultak gépkocsijukkal a két ország között, erőt, időt nem kímélve. Meglepő? Hiszen azt is jól tudjuk már régóta, hogy lényegesen többet dolgozunk, mint bárhol másutt Európában.
S most itt a karácsonyi példa, amely bizonyítja: ha mindenki a dolgát teszi, csak a maga dolgát, ha a főhatóság koordinál, de valóban koordinál, az egyesület pedig egyesít, a párt szervez, s elérhető célokat tűz ki, s - még ha nehezen is, de - járható utat mutat ehhez, mi mindenre vagyunk képesek...
Tekintsük a szabad Románia születésében játszott szerepünket amolyan főpróbának. S mutassuk meg önmagunknak, hogy karácsonyi példát napi gondjainkra alkalmazva, Magyarországon is tudunk segíteni. (MTI-Press)
ág/pé Fekete Gy.
1990. január 2., kedd 14:37
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|