|
|
 |
|
 |
- Interjú Bánffy Györggyel - 2. folyt.
|
- Meg van elégedve - most nem az átlagemberről kérdezem, mert
csodálatos, hogy a magyar átlagember mit csinál - a magyar kormány,
a magyar hatóságok eljárásával, viselkedésével ezekben a nehéz
időkben?
- Az, hogy a magyar külügyminiszter a világ összes állama közül
elsőként látogatott Romániába és tett kvázi tisztelgő látogatást az
új román vezetésnél, ez eléggé egyértelmű gesztus. Ezenkívül a
kormány és a hadsereg is igen nagy segítséget nyújtott és próbál
nyújtani mind a mai napig a romániaiaknak. Csak egyet említek: a
magyar kormány egy teljes kórházvonatot bocsátott rendelkezésre a
román hadseregnek, hogy sebesültjeiket ápolják, szállítsák.
Tehát gyakorlatilag azt mondhatom, hogy ahhoz képest - mert
mindent úgy kell fogalmazni, hogy mihez képest -, ami a szocialista
kormányzatokra általában jellemző volt, ez a magyar kormány, amelyik
még három hónapig van hatalmon, igyekszik mindent megtenni, ami a
saját kötöttségein belül megtehető.
- Pozsgay Imréről nem hallunk ezekben az órákban.
- Nézze, erre nem tudok válaszolni. Talán őt kellene felhívni,
hogy hol van, mit csinál, miért hallgat.
Egyet tudomásul kell venni, és ezt most már Közép-Európában
valamennyi úgynevezett Varsói Szerződéshez tartozó állam története
bizonyítja: a kommunizmus, mint olyan, lejárt Közép-Európának
ezekben az államaiban. Itt mindenki, aki magát a kommunizmushoz
kötötte, vagy annak a szellemi emlőin nevelkedett, gyakorlatilag nem
számíthat arra, hogy a szabad választások után az ország vezetésében
részt vesz. (folyt.)
1990. január 2., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|