|
|
|
|
Bánffy György számvetése
|
------------------------
Washington, 1990. január 2. (Amerika Hangja) - Itt Washington, Amerika Hangja. A 27-es stúdió mikrofonjánál Bognár Vera. Szeretettel köszöntöm mai beszélgető partneremet, Bánffy György színművészt és képviselőt Magyarországról.
- Jó napot kívánok, parancsoljon velem.
- Mondja el nekem, hogy először is képviselői minőségében hogyan látja a romániai eseményeket.
- Ha gyors számvetést készítek arról, amit az utolsó években a rendkívül nehéz nemzetközi kötöttségek ellenére megpróbáltunk tenni a Romániában élő magyarság érdekében, akkor azt kell mondanom, hogy biztatásnál és reményt keltő irodalmi jellegű s itt-ott előforduló, újságokban megjelenő felhívásokon kívül nem tudtunk mást tenni.
Az első, közjoginak minősíthető lépés az volt, amikor megindult a menekültek áradata. Akkor vetettem fel a parlamentben, hogy fel kell mondani a Romániával megkötött szerződést, amelynek értelmében kötelesek lettünk volna mindenkit visszaadni, és hogy vegyük fel a kpacsolatot az ENSZ Menekültügyi Bizottságával. Mindkettő meg is történt, erről a világ tudomást szerzett, hogy Magyarország a Varsói Szerződés tagállamai közül példátlan módon két tagállam közötti viszonyt ilyen módon rendezi, illetve lép közelebb a nemzetközi joghoz.
Ezeken a lépéseken kívül aztán fokozattan próbáltuk a Magyarországon végbemenő demokratikus fordulatok értelmezését közvetíteni rádióadásokon, televíziós műsorokon keresztül, hogy felhívjuk minden körülöttünk élő figyelmét arra, hogy az a kötöttség, az a diktatúra, amibe évtizedek óta bele voltak kényszerítve, megtörhető ugyanúgy, mint ahogy azt Magyarországon, ha vér nélkül is, lassabb folyamatban, de végül is két esztendő alatt sikerrel megtettünk. (folyt.)
1990. január 2., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|