|
|
 |
|
 |
- Szőcs Géza tapasztalatai - 7. folyt.
|
- Én azt hiszem, hogy semelyik társadalom nem homogén. Ha arra
gondolok, hogy eljött az első viszonylag szabad választásoknak az
ideje Magyarországon, és akkor a választásra jogosultaknak
megjelenik jó esetben fele, vagy valamivel több mint fele, rossz
esetben még fele sem, az első szabad választásokon, akkor ez
alátámaszthatja azt, hogy ez a társadalom fásult, hogy ez a
társadalom meg van félemlítve, hogy depolitizált, és még sok minden
alátámasztható volna ezzel.
Másfelől, aki ott volt a százezres nagyságrendű tüntetéseken, és
érezte azt az emóciót a tömegben, amely áramkörként járta át azt a
sok tízezer, százezer embert is, az egy pillanatig sem hiheti, hogy
a társadalom egésze fásult lenne. A társadalom nagy része lehet,
hogy egészségtelenül nagy része még mindig bizalmatlan a
politikusakkal, a politikával szemben, és talán nincs meg benne sem
a felelősségérzet, sem a hozzáértés, hogy megpróbálja sorsát saját
maga kezébe venni.
De szerintem az is óriási eredmény, hogy ennyi év politikai
letargia után a társadalomnak akár csak egyharmada is, vagy közel
fele képes politikailag aktívnak lenni, tájékozódni, és részt venni
az eseményekben.
- Egy másik sokat emlegett közhely: az átmentés kísérlete. Ezt
használják kollektíve az egész hatalmi csoportra, a legkülönbözőbb
vonatkozásokban: tulajdonreform manipulálása választásokkal
kapcsolatban, köztársasági elnök funkciójával kapcsolatban, és így
tovább. Hogy a hatalmi csoport keresi a lehetőségeket, hogyan tudná
a hatalmát, vagy annak egy részét átmenteni egy új korszakba, új
feltételek közé. Másik értelemben az egyéni átmentés, az
ejtőernyősök gyakorlatai: hogyan tudnának szépen landolni az új
körülmények között olyan emberek, akik eddig a hatalomhoz kötődtek,
a hatalmat szolgálták. (folyt.)
1989. szeptember 14., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|