|
|
|
|
Levelek Sztálingrádból (1.rész)
|
Bonn, 1989. október 30. hétfő (MTI-Panoráma) - A zsineggel összekötözött papírcsomag évek óta ott porosodott a raktárban. Senki nem akart, de nem is mert hozzányúlni. Valaki ugyanis vastag betűkkel ráírta: ellenséges propaganda. Aztán Olga Radtke asszony mégis kibontotta. A sztálingrádi csata volgográdi múzeumának 42 éves tudományos munkatársa, oroszországi-volgai német család sarja úgy érezte, hogy most már ennek is eljött az ideje.
Ott lent a raktárban egy mozdulat volt az egész, s az oly régen esedékes mozdulatból az emberség gesztusa lett: Olga asszony a kibomló csomagban háromszáz német katonalevelet talált. Ezt fényképezés-másolás céljából rendelkezésére bocsátotta egy nyugatnémet újságírónak, akit megkért arra is, hogy a háromszáz katona névsorát tegye közzé lapjában. Ha pedig erre jelentkeznek hozzátartozók, további értesülésekért közvetlenül hozzá fordulhatnak. Olga Radtke azt az utolsó háromszáz levelet találta meg, amelyet már nem tudtak repülőn kivinni a sztálingrádi katlanból. A legtöbb levél e katonák utolsó életjele volt, s 1943. január közepén, mintegy két héttel a Friedrich Paulus vezérőrnagy vezette 6. német hadsereg kapitulációja előtt íródott. Az 1942. novemberében körülzárt 280 ezer katona közül 34 ezer sebesültet még repülőn sikerült kimenteni a gyűrűből. 1943. február 2-ikán 90 ezer német került szovjet hadifogságba. Közülük csak öt-hatezren tértek haza, hosszú évek múltán. A sok ezer szovjet hősi halotton kívül életét vesztette 40 ezer sztálingrádi lakos is. Radtke asszony szerint korábban az ilyen leveleket egyszerűen megsemmisítették, ha rájuk bukkantak. Most azonban, az 1985. óta fokozatosan megváltozott politikai légkörben, már ebben a tekintetben is át lehetett törni a hallgatás falát. A tudományos kutatónak engedélyezték, hogy eleget tegyen a Welt am Sonntag című NSZK-beli lap riportere kérésének: így az újságíró fényképezhetett, és magával vihette néhány levél másolatát is. A tekintélyes hetilap legújabb számában több levélrészletet közölt, eredeti kéziratok, fényképek kíséretében. Levélrészlet: 1943. január 13. Drága Antóniám... Hála Istennek, találtunk egy föld alatti menedékhelyet, egy kis bunkert, ahol hárman meghúzhatjuk magunkat. A legfontosabb, hogy van itt egy kis tűrhető vaskályha... Feladó: Rein hadnagy, tábori postaszám 15624. Címzett: Toni Rein asszony, Berlin-Zehlendorf, Eisvogelweg 47. (folyt.)
1989. október 30., hétfő 10:28
|
Vissza »
|
|
Levelek Sztálingrádból (2. rész)
|
Egy másik levél: Drága szüleim. Együtt imádkozunk azért, hogy mielőbb szerencsésen vége legyen. Erősen hinni kell az Úristenben. Ő mindig itt van, és nem fog elhagyni bennünket. Most azonban szomorúságtól eltelve tartozom annak közlésével, hogy egyik jó bajtársam nincs többé: Helmut Schmitz elesett. Tegnap előtt egy másik bajtársamtól tudtam meg, aki vele volt az első állásokban. Egy orosz támadásnál eltalálta egy golyó. A mellébe fúródott, nem sokat szenvedhetett. Én még mindíg itt húzódóm meg a régi bunkerunkban. A lábam még fáj, de napról napra javul. A szanitéc minden harmadnap bekötöz. Feladó: Heinrich Groyen őrvezető, tábori postaszám 23161 C. Még egy levélrészlet: Édesapám, helyzetünk komolyra fordult. Ezt azért akartam megírni, hogy egy bizonyos esetben ne érjen túl nagy meglepetés. Reméljük azonban, hogy a sors még egyszer kegyes lesz hozzánk. Éppen most erősítették meg a rádióban, hogy Pickert vezérőrnagyot, a légelhárítós hadosztááy parancsnokát Vaskereszttel tüntették ki. Mibennünk már csak az a remény tartja a lelket, hogy ismét egészségesen kerülünk ki a katlanból. 1943. január 13. Rudi Schorn tizedes, tábori postaszám 31902. A Welt am Sonntag olvasói közül azóta talán már sokaknak nagyot dobbant a szívük, hogy annyi év után végre valamit megtudhattak eltűnt szeretteik sorsáról. A kutatás ugyanis lankadatlan szorgalommal folyik. A Hazatértek, hadifoglyok és eltűntek szövetségének keresőszolgálata még ma is makacs kitartással nyomoz eltűnt katonák után, fényképes üzenetek útján. A Katonasírgondozó Népi Szövetség sem csak sírokat ápol, otthon és külföldön, hanem kutat is. A minap a tv-ben ,,Katonasír Magyarországon,, címmel mondták el, fő műsoridőben, egy Siklós környékén légitámadás alkalmával meghalt német katona és özvegyének történetét. Gyermekei miatt az asszony nem ment újra férjhez. A szövetség segítségével találták meg most férje sírját. A dokumentumfilm az asszony mostani magyarországi utazását dolgozta fel, és bemutatta a sírkőavatást, amelyen a katona nyugvóhelyének megtalálásában segítséget nyújtó helybeli lakosok is jelen voltak. +++ Flesch István (Bonn), MTI-Panoráma
1989. október 30., hétfő 10:29
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|