|
|
 |
|
 |
Előtapsolók 2.
|
Milyen nyomás alól szabadult föl, mondjuk, az elragadtatott arcú
hölgy, amikor végre olyasmit hallott, amire évtizedek óta vár. Mert
sok mindent - köztük nem kevés rosszat is - lehet mondani az
úgynevezett Kádár-rendszerről, azt azonban aligha róhatjuk föl a
névadónak, hogy eltűrte volna a nagygyűlési felugrálásokat, az
ütemes tapsokat, a jelszavas skandálásokat. Holott régebben, 1956
nyara előtt szokás volt félbeszakítani a szónokot, különösen, ha
fénylett a kopasz fejbőre, s azt harsogni: PÁRT ÉS RÁKO-SI
Erről a
rituáéléről csak hallottam-olvastam, legföljebb dokumentumfilmeken
láttam hátborzongató felvételeket. Ezért csak töprenghetek, milyen
prozódiai törvényszerűségek folytán alakult ki a személyi kultusz
skandált változata.
Rákosi Mátyás rosszul választotta meg a vezetéknevét. Igaz, hogy
három szótagú - márpedig a hármas tagolású neveket jobban lehet
skandálni, mint a két- vagy pláne az egytagúakat -, de a RÁkosi az
elején hangsúlyozandó, következésképpen a végén nem csattan eléggé.
Párttal társítva viszont jól hangzik, talán még a kor lényegének is
megfelel. Aligha tévedek nagyot, ha feltételezem, hogy így és ezért
állt össze a ütemes jelszó, ilyenformán vált együtt kiejtendő
szótaggá a RÁKO és hangsúlytalanná a SI. Mennyivel könnyebb
helyzetben vannak a romániai vagy észak-koreai skandálók.
Ceau-ses-cu, hallom, akárhányszor Kelet-Magyarországon járok és
kiváncsiságból belenézek a bukaresti tévé koraesti műsorába.
Fölösleges volna stopperrel mérni az ottani híradó belső arányait,
mert egyértelmű, hogy a Conducator nem panaszkodhat a skandálásra;
naponta van része ütemes vastapsban. A phjenhani televíziót
ritkábban nézem, külföldi fesztiválokon azonban gyakorta látni olyan
dokumentum-összeállításokat, amelyek azt sejtetik, hogy az
észak-koreai skandálók találékonyan ütemezik Kim Ir szen - más
átírásban Kim Il Sun - remekül tagolható, ráadásul a végén
hangsúlyos nevét.
Itt, Magyarországon, az Angyalföld szélén, az Árpád-híd tövénél
vajon mit kiálthatott az előtapsoló hölgy? Mitől jöttek lázba a
mellette lévők? Miért tart még most is fogva e kéthetes jelenet?
Talán azért, mert miközben az előtapsoló felugrott a helyéről,
miközben példáját követék a társai, miközben harsogva éltettek
valamit vagy valakit, ifjúkorukba gondolták vissza magukat. (folyt.)
1989. október 30., hétfő 13:33
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|