|
|
|
|
Nagy közönség és siker a portugál gálán (1. rész)
|
Jancsó Kornél, az MTI munkatársa jelenti: 1989. október 30. hétfő (MTI) - Tíz esztendeje éppen az ibériai félszigetről indult el, ha nem is hódító, de egyre nagyobb népszerűséggel járó útjára a súlyemelők Világ Kupa gálája. A sorozat 1980-as első fináléját a spanyol fővárosban tartották meg, s Madridban Sólyomvári János lett az első, míg a teljes magyar sikerről Szalai György gondoskodott, aki eredményes pontgyűjtő tevékenységével elhódította a VK-nyertest megillető trófeát. A következő esztendőtől aztán beindult a ,,bolgár széria,,: egymás után nyolcszor vihette haza a Világ Kupát valamelyik Abadzsiev-tanítvány. Tavaly például az a Stefan Botev, aki az idei tizedik, tehát évfordulós gálán is megalapozottan táplált reményeket az ismétlésre. Az Ibériába visszatért gálán, a szombati lisszaboni tárcsafesztiválon aztán robbant a meglepetésbomba. A fő esélyes bolgár túlbecsülte erejét, a lökésben túlságosan is magas súlyra jött ki, amivel nem bírt. Mivel kezdősúlyán ragadt, végül is csak a számára csalódással egyenértékű negyedik helyet szerezte meg, mind a gálán, mind a Világ Kupában. A díszes serleg tulajdonosa egy lányos arcú, mosolygós kínai miniember, az 56 kilós kategória világbajnoka, Liu Sou-pin lett: önmagához mérten szokványos lökésprodukcióval, viszont annál pazarabb - világcsúcshoz közeli - ,,szakítópróba,, eredményeképpen. Volt is ováció a Béke és Barátság Csarnokban, ahol - láss csodát - valóságos fesztiválhangulat uralkodott a gála első percétől az utolsóig. Becslések szerint háromezer ember zsúfolódott be a terembe, s szurkolta végig az erő bajnokainak randevúját. Minden sikeres gyakorlatot tomboló tapsvihar fogadott, de kijutott a zajos elismerésből annak is, akin kifogott ugyan a súlyzó, ám látszott, hogy megpróbálta megzabolázni az engedetlen vastömeget, s bizony az igyekvést is őszintén díjazták a roppant lelkes portugálok. A vetélkedő csattanós választ adott a kétkedőknek, akik óvták a Nemzetközi Súlyemelő Szövetség (IWF) vezetőit, hogy olyan helyre vigyék a gálát, ahol - némi túlzással - fogalmuk sincs az embereknek, hogy mi fán terem a sportág. Mert ugyan egyfelől tény, ebben az országban nincsen múltja a súlyemelésnek, sőt, jelenleg sincsenek kiemelkedő egyéniségek a női Európa-bajnok Sara Duarte-t leszámítva, ám - másfelől - az is bebizonyosodott, hogy a jó, az izgalmas versenyekre igenis ,,vevők,, a nézők a világ bármely pontján. (folyt.köv.)
1989. október 30., hétfő 09:05
|
Vissza »
|
|
Nagy közönség és siker a portugál gálán (2. rész)
|
A súlyemelés, amelyet a szöuli olimpia doppingbotránya alapjaiban rengetett meg, most Lisszabonban, ha nem is háborút, de csatát nyert, és mondhatni, egy fehér folt lekerült a súlyzók világának térképéről. Amellett a gála sikere javíthat azon a negatív megítélésen, amelyet a sportág pozitív (dopping)esetei váltottak ki. A kilábalás egyik segédeszköze a tisztulás, a tiltott dolgok - módszerek és gyógyszerek - száműzése lehet, továbbá az, hogy legyen, aki a súlyemelés mellé odaáll, s hajlandó támogatni egy nehezebb, kritikusabb helyzetében is. Elsősorban a szponzorokról van szó, akik közül némelyek elpártoltak, míg mások megmaradtak, sőt, már új mecénások felbukkanására is akad példa. A legfrissebb éppen Lisszabonból való: a Világ Kupa Gála az idén már a HAITAI dél-koreai óriáscég nevét viselte, s a reklámhordozók, vagyis a súlyemelők, akiknek küzdelmét a portugál tévé is közvetítette, honoráriumot kaptak. A jövőben várhatóan tovább növekvő bevételre tehetnek szert. (A Portugáliában győztes kínai mintegy 5000 dollárt ,,szakított ki,, a főszponzor zsebéből.) Úgy tervezik - miként azt dr. Aján Tamás, az IWF főtitkára említette -, hogy a jövőben nem csupán a gálát, hanem az előzetes, a fináléra selejtező valamennyi VK-viadalt is pénzdíjas versennyé teszik. Azon is gondolkodnak, hogy a Világ Kupa lebonyolítása, pontszámítási rendszere egyszerűbb, könnyebben követhető legyen. Ildomos olyan megoldást alkalmazni, amely lehetővé teszi, hogy gyakorlatilag bárki nyerhessen a gálán, de közben ne csak töredékeit menthessék át a versenyzők a Világ Kupa-sorozat előző állomásain szerzett pontjaiknak. Aztán arra is oda kell figyelni, hogy a súlyemelőélet bizonyos tagjai - elsősorban a szovjetek - ne csak holmi muszájfeladatnak tekintsék a részvételt a gálán, hanem minél jobb eredményre törekedve alaposan felkészülten érkezzenek a döntőre. (Egyes vélemények szerint azért tanusítanak közömbösséget a gála iránt, mert pénzdíjaik jelentős részét a szovjet sporthivatal fölözi le...) Jó, hogy a honi súlyemelés viharos hónapjai ellenére is volt magyar versenyző a lisszaboni mezőnyben. Messzi István négy riválisát megelőzve tizenegyedikként zárt, megfelelő teljesítményt nyújtott. Esete azt példázza, hogy a jövő évi budapesti világbajnokságon, ha éremre nem is, de elfogadható helyezésekre azért számítani lehet. És ezt a doppingmentesnek meghirdetett felkészülés, meg az ebből adódó, alighanem huzamosan hátrányos helyzet ismeretében nem szabad lebecsülni, még ha a visszakapaszkodás a legjobbak közé göröngyös, verejtékes és hosszadalmas útnak ígérkezik is a magyar súlyemelés számára.+++
1989. október 30., hétfő 09:14
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|