|
|
|
|
Egy tatabányai FIDESZ-es története
|
---------------------------------- München, 1989. október 29. (SZER, Zene-szó) - A Magyar Köztársaságot már kikiáltották, de a nem is olyan rég még hatalmi teljében tomboló rendőrállam emlékei még sokáig kisértenek. Sőt, előbukkan még ma is, fitogtatja erejét az egy-két-három személyes hatalmi maradványt, hogy aztán a jog kulisszái mögé bújva mentőkötelékbe kapaszkodva visszavonuljon, és úgy tegyen, mintha ő nem is tett volna semmit. Visszaütött, önvédelemből. Antal János tatabányai riportját halljátok, tanulságos: - Egy történettel kerestél meg, de megkérnélek, hogy először röviden mutatkozz be. - Pollák Ferenc vagyok, Tatabányán lakom, egy boltot fogok nemsokára...szóval kereskedő a szakmám. Azt szeretném elmesélni, hogy szeptember 23-ikán volt egy kis összetűzésem a rendőrökkel, illetve ők tűztek velem össze. Arról van szó, hogy egy munkahelyi buliról mentem haza. Igazoltatott a körzeti megbízott. Hát ennek minden további nélkül eleget tettem, felmutattam a személyi igazolványomat és a zászlós úr nagyon sokáig jegyzetelt belőle, és akkor nem szalonképes kifejezéssel erősítettem meg a kérésemet, hogy engedjenek hazamenni, mert szeretnék lefeküdni, mert reggel megyek dolgozni. Na de nem a rendőrnek céloztam azt a nem szalonképes kifejezést, - csak egy elszólás volt -, nem, csak egy elszólás volt. Végül megérkezett közben egy rendőrautó, kiszálltak belőle ketten. Felszólítottak, hogy vegyem ki a kezem a zsebemből, azt mondtam, hogy nem veszem ki, engedjenek hazamenni, mit vacakolnak itt velem. Erre hátulról az arcomba spréztek és lerántottak a földre. Hát ez engem rettenetesen váratlanúl ért, hát ettől egyből felegyorsultam, hogy a spray belekerült a szemembe, rögtön kikaptam a kezem, de hát az éber rendőrnél nincsen gyorsabb és azonnal hátrabilincseltek. Utána az autóhoz tuszkoltak. Hát én jeleztem az uraknak, hogy nem tudok beszállni egy zsiguli hátsó ülésére összebilincselt kézzel, mivelhogy én 192 cm magas vagyok és hát ez nekem elég problémás. (folyt.)
1989. október 29., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Egy tatabányai FIDESZ-es története - 1. folyt.
|
- Közben gumibotoztak, majdnem elfelejtettem, hát az agresszornak a Laci rendőrnek, az volt az első megnyilvánulása, hogy amikor összevoltam bilincselve, rögtön gyomorszájon vágott, nehogy úgy érezzem, hogy itt nekem valami keresnivalóm van. Tehát benyomtak a rendőrautóba. Hát végülis 1,90-es magasságommal fejet hajtottam a gumibotok előtt, begyúrtak az autóba. Ezután nem sok mindenre emlékszem, mert közben teli volt sprayel az arcom, folyott a könnyem, végül is az orvosi ügyeleten kötöttünk ki. Az orvosi ügyelet előtt kiszálltunk, azt hittem, na végre egy kicsit levegőhöz jutok, aztán már újra elkaptak, megragadtak hárman és becipeltek. Leültettek egy padra az ügyelet előtt. Akkor megjött az orvos és a nővér. Az orvosnak mondtam, hogy szeretnék beszélni vele négyszemközt. Hát kapaszkodót kerestem, amiből végül is nem lett semmi. Közben a nővér lesben állt az injekcióstűvel és közben a rendőrurakkal egyezkedtem, hogy én nem vagyok hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy vért vegyenek. Végül is hárman kifeszítették a karomat és amikor már túlerőben voltak - még kettőnél nem hagytam magamat -, kifeszítették a karomat és levették a vért. Akkor hagytam magamat, mert féltem, hogy mellé szúrnak, hát nem szerettem volna ha a vénámat elrontják. Ezután levetköztettek, hát akkor a farmerdzsekimről, mint most is látjuk, ezek a fémgombok, egy wrangler dzsekiről van egyébként szó, amire hát elég erősen felvarrják a gombokat, selejt munkát nem nagyon végeznek. Tehát ezek a gombok lejöttek a dzsekimről, úgy hogy ez is fémjelzi azt, hogy milyen erőben voltak az urak. - Végül is levetköztettek? - Igen. Félmeztelenre próbáltak levetkőztetni, de az ingemet nem hagytam hogy lehúzzák, tehát csak így, a nyakamig sikerült nekik és készítettek egy látlelet-féleséget, hogy igazolják magukat, hogy igen ők megvertek, meg hogy azért, mert igen valószínű arra céloznak, hogy részeg lehettem és hát ezzel akarják alátámasztani a dolgaikat. (folyt.)
1989. október 29., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Egy tatabányai FIDESZ-es története - 2.
|
No végül is újra összebilincseltek, be az autóba. Közben az órám csattja elszakadt, ilyen apróságok, és jöttünk vissza a rendőrségre. Az autóban többször mondták nekem: na kellett ez neked? Szemét is voltam. Nem voltam éppen egy rendes állampolgár. - Látták a FIDESZ jelvényedet? - Igen. A FIDESZ jelvényemet már korábban látták - azt elfelejtettem mondani -, mikor betuszkoltak az autóba, akkor fedezték fel, és mondta az egyik, hogy no FIDESZ-es, erre hát természetesen még kaptam a hátamra, ez teljesen triviális ebben az esetben. Közben többször a jogállamiságra, a rendelőben is, az autóban is, többször a jogállamiságra hivatkoztam, hogy emberi jogok, ilyet nem lehet csinálni, mire föl, hogyan gondolják, hogy képzelik? Végül is visszaérkeztünk a rendőrségre. Közben az autóban is kaptam egy pofont, mert a sofőrünk nem akárki volt, talán a Meltzerhez tudnám hasonlítani, mert menetközben is tudott pofont adni, úgyhogy ez egy igen dicséretes tulajdonság, csak én szenvedtem el. Ennyi az egész. - Hogy engedtek ki végül is? - Hát kiengedés itt még nem volt, mert előtte belöktek egy előállító helységnek nevezett fogdába, amiben egy priccs volt. Belöktek, leültem a priccsre és gondolkoztam, hogy most mit csináljak. Közben többször is ordítottam, hogy engedjenek ki, és végül úgy döntöttem, hogy folyamatosan fogok ordítani. Kiderült később, a harmadik emeleten lehetett hallani. Az ajtót pedig folyamatosan rúgtam. Hát ez azt jelenti, hogy éjszaka, olyan három óra, félnégy, öt óra, tehát ilyen hajnali időpontokban ez igen igen jól hallatszik. Tehát végül is a rendőrök, nem tudom, hogy miért, milyen meggondolásból, talán féltek, hogy meghallják, bár nem jellemző rájuk. Lejöttek és két ízben az volt a válasz, hogy kinyitották az ajtót, akkor én ösztönszerűen odaléptem, és amikor odaléptem, akkor megkaptam a sprayt az arcomba és abban a pillanatban engem leütöttek. Hát ez kétszer egymás után így történt. Végül is elengedtek háromnegyedhatkor, hatra kellett volna mennem dolgozni. Azzal a felkiáltással, hogy: na te szemét disznó, rendesen fogsz viselkedni? Lehet. Így engedtek el. (folyt.)
1989. október 29., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Egy tatabányai FIDESZ-es története - 3. folyt.
|
- Igen, hát a rendőrségen szombat hajnalban történt. Folyamatos üzem van ott, ahol dolgoztam, akkor közben igazoltam át egy másik munkahelyre, tehát folyamatos üzem van, és ezért mi hétvégén is dolgozunk, így hétfőn tudtam a feljelentést megtenni. A rendőrkapitányt kerestem, aki sajnos nem volt bent a helyén, egy főhadnagynál tettem meg a feljelentésemet, aki továbbította és az ügyeleten őneki ugyanígy elmeséltem, hogy mi történt, továbbították. Egy őrnagy vizsgálja az ügyemet. Voltam bent idáig kétszer kihallgatáson, egyszer szembesítésen. Időközben kaptam a tanácsról egy végzést, szabályos végzést. Szóval nagyon elcsodálkoztam rajta. Meg vagyok büntetve kétezer forintra, mert megsértettem a rendőröket. Itt két ellentmondás jutott menet közben eszembe, amikor szembesítés volt azzal védekeztek a rendőrök, hogy megtámadtam őket. A feljelentés pedig sértegetés miatt van. Nos, nem tudom a kettő közül nekik kéne eldönteni, hogy melyik lehet az igaz, és a bürokrata, akinél voltam és mondtam, hogy ez nem egy fairplay dolog, hogy valakit csak úgy megbüntetnek kétezer forintra, - mire azt mondta, hogy tisztázottnak látja a dolgot, mert három rendőr aláírta. - Erre kaptam egy papírt, nyomtatványt, amit ki kell töltenem, ennek alapján fellebbezhetek. A fellebbezés ez egy igazi káderlapnak felel meg. A papírt kitöltöttem, beadtam, most itt áll az ügy. A két ellentmondás, ami menet közben eszembe jutott, az egyik az, hogy a rendőr azt állítja, hogy nem sprayzett az arcomba. De mégis később azt vallotta, hogy azt ordítottam az orvosi ügyeleten, hogy megvakítottak. Na, a két dologban tünik itt ellentmondás, és a másik az, hogy én megtámadtam őket, őszerintük, közben sértegetésért jelentettek fel. Hozzátartozik még a dologhoz, hogy eltelt a verés után egy hét és utána kellett betegállományba mennem, mert nagyon csúnyán bedagadt a szemem, egész kis keskeny résen kukucskáltam ki. Fel volt dagadva az arcom, és hát betegállományba kellett menni. - Ami fizetéskiesést jelent. (folyt.)
1989. október 29., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Egy tatabányai FIDESZ-es története - 4. folyt.
|
Igen, ez fizetéskiesés, hát, hogyha dülőre tudjuk vinni ezt a dolgot és elismerik, hogy igazam volt, természetesen fogom követelni, hogy ezt nekem fizessék ki. De a nagyobb gondolat, hogy közben változtattam a munkahelyemet és nem szerettem volna azzal kezdeni, hogy betegállomány, betegállomány, így hát kénytelen voltam menni dolgozni. - Milyennek látod az esélyeidet? - Hát nem tudom. Talán mostanában kicsit jobban állunk. Azért, nem tudom, nem tudom. Mert korábban az volt a véleményem, hogy kezd helyreállni itt a rend, nálunk is. Tehát nincsen rendőri önkény, így képzeltem el a dolgokat. Erre ez megtörtént és ez a hitem most megingott. Már úgy nézett ki a dolog, hogy lassan demokratizálódunk, vagy valami lesz, és erre így ezek a dolgok történnek. Hát nem tudom, hogyha ez a dolog nem történt volna meg, akkor azt mondanám, hogy tényleg valami változás várható. De hogy ez megtörtént, nem tudom. Csak abban bízom, hogy azért a rendőrök között is vannak tisztességes, becsületes emberek, illetve azok, akik foglalkoznak ezzel az üggyel. Vannak becsületes emberek és a dolgokat, reálisan fogják megítélni. - Köszönöm szépen a történetet. +++
1989. október 29., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|