|
|
|
|
Hit és türelem (1. rész)
|
1989. október 29.vasárnap (MTI-PRESS) - Az emberi sorsok iránti megértés nem tartozik a peresztrojka leggyakrabban emlegetett vívmányai közé. Mégis egy-két héttel ezelőtt ez avatta hírré-eseménnyé a svéd Wallenberg-bizottság tagjainak moszkvai látogatását. Voltaképpen nem történt semmi egyéb, mint két, egymással homlokegyenest ellenkező vélemény képviselői hallgatták meg egymás érveit, állításait, majd - egyelőre - minden maradt a régiben.
A magyar olvasónak nem kell bemutatni a Wallenberg sorsa körüli legendákat, az egymásnak ellentmondó állításokat, egyedül ,,hiteles,, verziókat. Az utóbbi évek Wallenberg-irodalma mind részletesebb betekintést enged mindabba, amit tudni lehet, s abba is, amit sokan feltételeznek. Sajátos metamorfózison ment át a szovjet tömegtájékoztatás az ezrek életét megmentő egykori svéd diplomata ügyében. A történelmi tisztánlátást úttörőként segítő napi- és hetilapok az elmúlt hónapokban mind gyakrabban tették fel a kérdést: Mi lett Wallenberg sorsa, életét vagy halálálát miért fedi még mindig homály? Felhívásokban kérték az olvsókat, hogy a legkisebb hírmorzsa birtokában kit és hogyan értesítsenek. A lapokban közzétett egykorú levelek részletei pontosan érzékeltetik, hogy Wallenberg ügyében még a negyvenes évek második felének szovjet vezetése sem volt minden szinten beavatott. Végül is mindmáig csupán egyetlen dokumentum szól arról, hogy Raoul Wallenberg betegségben halt meg 1947-ben a Lubjanka börtönében. Több hiteles dokumentum, hivatalos halotti bizonyítvány vagy akár olyan tanú, aki a holttestet látta volna, nem akad. S innen erednek a máig élő legendák a hol itt, hol ott fogolyruhában felbukkanó Wallenbergről. Ha eltekintünk a diplomata rokonainak, egykori barátainak, társainak makacs kitartásától, amellyel nem hajlandók elfogadni a halálhírről szóló állításokat, a kétkedők nem csekély táborának indítékai is érthetők. Wallenberg halálhírét az akkori állambiztonsági hatóság, az NKVD emberi erősítették meg, márpedig róluk egyre több esetben derítik ki kutatók, hogy okmányaik legfeljebb az akkori politikai manőverek hátterébe adnak bepillantást, de nem feltétlenül a valósághoz visznek közelebb. (folyt.)
1989. október 29., vasárnap 14:27
|
Vissza »
|
|
Hit és türelem (2. rész)
|
Talán ez is a magyarázata annak, hogy olyan világtekintély, mint a Nobel-békedíjas Andrej Szaharov beállt azok seregébe, akik egy meghatározott nyomon elindulva igyekeznek megtalálni az igazságot, azaz az eleven vagy holt Wallenberg nyomát. Ilyen időszakban érkezett Moszkvába Wallenberg két féltestvére és a Wallenberg-bizottság két vezetője, hogy szovjet hivatalos személyiségekkel tárgyaljon az eltűntről. Ők neveket tartalmazó listákat hoztak magukkal, mely nevek tulajdonosai valamikor, valahol találkoztak Wallenberggel vagy legalábbis nyomával. A szovjetek ,,cserébe,, Wallenberg mindmáig általuk őrzőtt néhány személyes holmiját adták át a svédeknek, s megmutatták nekik a másolatból már ismert halotti jelentés eredetijét. Később a svédek névsoráról kiderült, hogy igazán nem alkalmas az eddig vallott hivatalos szovjet verzió megingatására, mint ahogy a KGB elnökhelyettese és a vendégeket fogadó külügyminiszter-helyettes sem tudott újat mondani az ügyben. A látogatás végén a kört leszűkítették a vlagyimiri börtönre, ahol több állítás szerint Wallenberget egy ideig 1947 után őrizték. Megerősíteni semmi sem erősítette ezt a feltevést, de a szovjet illetékesek hozzájárultak, hogy a család és bizottság képviselői maguk vizsgálják meg a börtön archívumát. Ez a gesztus azt mutatja, hogy a hivatalos Moszkva ma már nem kitiltandó ellenségként kezeli a korábbi állításokban kétkedő külföldieket, hanem tárgyal velük, sőt lehetővé teszi, hogy a maguk belátása szerint kutassanak mindenütt, ha az nem ellenkezik államérdekekkel. Az ilyen megértő türelem nem harcol a hittel, legyen az mégoly makacs is. A türelem egyetlen eredménye az lehet, hogy az indulatokat lecsillapítva előbb-utóbb segít megtalálni a mindenki számára elfogadható tényeket. És ezzel maga a történet itt véget ér vagy inkább félbeszakad, s legfeljebb majd valamikor ugyanonnan folytatódhat, ahol két héttel ezelőtt megkezdődött. +++ Szántó András (Moszkva) MTI-PRESS
1989. október 29., vasárnap 14:27
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|