|
|
 |
|
 |
- MSZP megalakulása - 3. folyt.
|
Pár nappal a kongresszus előtt volt egy nagyon elgondolkoztató
cikke a Magyar Nemzetben Slet Istvánnak - aki kitünő politológus, a
jogi egyetemen tanít Budapesten -, aki figyelmeztette arra az
érdekelteket, hogy - ahogyan ő nevezte - a vörös bárókat, a
mandarinokat és a hadurakat engedelmességre és alkalmazkodásra kell
kényszeríteni, ez pedig valószínűleg egy szétszakadt állampárt, egy
szétszakadt szocialista párt nem tudta volna megtenni. Ebben a
formában jobban maga után tudja vonni azokat a társadalmi erőket,
amelyeknek az alkalmazkodása és az engedelmessége elsőrendű
feltétele annak, hogy Magyarország békés úton térjen át a
demokráciára.
- Schöpflin György.
- Most nagyon érdekes, amit Kende Péter most mondott, mert én
eleinte azon az állásponton voltam, hogy tulajdonképpen ez egy
lehetetlenség, hogy a pártbeli konzervatívok, akik köztudomásúlag
nem vállalják a demokrácia elveit és a demokratikus gondolkodást,
benne vannak, benne maradtak ebben a, most már demokratikusnak tűnő
pártban. Véleményem szerint ez az átalakulás inkább egy kozmetika
volt, sem egy valódi új párt, új demokratikus pártnak az alakítása.
Azonban Kende Péter érvelése szerintem nagyon meggyőző, hogy
átmenetileg nagyon fontos az, hogy ezek az erők, ezek a konzervatív
erők valami biztonságban érezzék magukat, és ebből a szempontból az,
hogy a régi állampárt valamennyire átalakult és ebben maradhatnak,
ez egy előny.
Azonban akkor is fennmarad a kérdés, hogy - ami talán most még
nem aktuális, de valószínűleg egy pár hónapon belül már aktuális
lesz -, amikor ennek a pártnak szerepelnie kell a közvélemény előtt,
akkor egyszerűen nem lesz hitelképes, senki sem fogja elfogadni azt,
hogy ez egy igazán demokratikus párt, azt fogják mondani, hogy ez
tulajdonképpen ez az MSZMP utódja, ugyanaz a kommunista párt, csak
most más neve van. (folyt.)
1989. október 12., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|