Rendszerváltás és az MTI

	KGST-Magyarország
Washington, 1989. október 22. (Amerika Hangja, Reggeli világhíradó) - Most következzék egy beszámoló a KGST és Magyarország kapcsolatáról. Európai szerkesztőségünk mikrofonjánál Simányi Tibor: - Mi tartja még össze a KGST-t? Ez a kihívó kérdés hangzott el nemrégiben Bécs gazdasági köreiben, és ez egyben azt is mutatja, hogy nem nyugati politikai provokációról van szó, gazdasági kérdések állnak előtérben, igaz azt senki sem tagadja, a gazdasági kérdések mögött politikaiak rémlenek föl. Az idézett bécsi gazdasági körökben megállapítják, hogy a régebben oly fennen hangoztatott KGST integráció nem létezik. Sokkal inkább mindenütt dezintegrációról van szó. Ez elsősorban abban nyilvánul meg, hogy mindegyik KGST-állam minél kiadósabb nyugati üzleteket szeretne lebonyolítani, legjobb termékeiket a nyugati kapitalistáknak akarják eladni és a legtöbbjüknek sikerül is, és a KGST belkereskedelme számára olyan termékek maradnak meg, amiket Nyugaton nem lehet értékesíteni. Ennek egyik következménye, hogy azok a KGST-államok, amelyek termékeik minőségénél fogva nem versenyképesek azon KGST-államokkal, amelyek nyugati üzleteket bonyolítanak le, egymás között üzletelnek. Ezzel szemben például Magyarország - mondják bécsi körökben - folyamatosan javítja kiviteli struktúráját, és ezzel egyenes arányban hagyja el lépésről-lépésre a KGST belkereskedelmet. A Nyugattal való kereskedelemnek egyik legerősebb motorja az a szükségesség, hogy új, modern technológiát kapjon az exportáló ország, ami az elavult géppark és az elavult termelési módszer feljavításához okvetlenül szükséges. (folyt.) 1989. október 22., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- KGST-Magyarország - 1. folyt.
Hosszú évtizedeken át a kis KGST-országok a nagy Szovjetuniótól kapták a termeléshez szüséges energiát és nyersanyagot. Ennek azonban már régen vége szakadt. A Szovjetunió csak akkor szállít, ha a KGST-beli testvérállam nemesvalutával, és olyan áruval fizet, amelynek minősége megfelel a nyugati exportra szánt áruk minőségének. Mégis történnek kísérletek arra nézve, hogy a KGST integrációját felélesszék. Ez azonban egyre nagyobb nehézségekbe ütközik. A legnagyobb nehézség az, hogy az egyes tagállamok közgazdasága különböző. Némely országok - így például Románia és az NDK - görcsösen ragaszkodnak a központi állami tervgazdálkodáshoz. Más országok - mint Magyarország és Lengyelország, újabban a Szovjetunió is - a decentrralizáció útjára léptek, sőt más sikereket is mutathatnak fel. Mindenesetre egyet nem szabad elfelejteni: azt ugyanis, hogy a kis KGST-államok változatlanul rá vannak szorulva a szovjet nyersanyag és energiaszállításokra, invesztálnak a szovjetunióbeli nyersanyag és energiaforrások kiépítésébe, és ezzel két legyet ütnek egycsapásra. Azt, hogy megfizetik a szállítmányokat, és azt is, hogy visszatartják a szovjet vezetőket attól, hogy a nyersanyagot és az energiát nemesvalutáért Nyugaton adják el, mert ha a Szovjetunió egy szép napon beszüntetné ezeket a szállításokat, akkor a többi KGST-állam közgazdasága a katasztrófa szélére sodródna. Ezért aztán nem lehet csodálni, hogy azok a hírek, amelyek szerint a szovjet kormány csökkenteni kívánja a Magyarországra szállított elektromos áram mennyiségét, magyar részről odavezetett, hogy Budapest az eddig szokásos transzfer-rubel helyett hajlandó lenne nyugati valutával fizetni. Eddig mindenesetre csak Magyarországnak sikerült a KGST-vel folytatott külkereskedelmét a felére csökkenteni. A többiek sokkal nagyobb mértékben függnek a Szovjetuniótól, mert termékeik nem versenyképesek a nyugati piacokon. +++ 1989. október 22., vasárnap
Vissza » A hírhez kapcsolódik »