|
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Világhíradó:
Rubel-gondok Magyarországon
"Közhelynek számít, hogy elszámolási rubel - tehát a
transzfer-rubel körülbelül annyit ér, mint egy darab papír, amire
számokat rajzoltak. Értéke csak a könyvelésben van, a tartozik és
követel oldalakon -, ott is csak elméletben. Kimutatnak ugyan az
országok egymás között a külkereskedelmi mérlegben passzívumot és
aktívumot - de ennek nincs gyakorlati jelentősége -, mert például
ezt az 580 millió elszámolási rubelt, ami Magyarországnak az első
félévben a Szovjetuniótól járna csak áruszállítással lehet
kiegyenlíteni nem pedig valutával. Ezért aztán az országnak egyre
sürgősebb érdeke, hogy az államok közötti áruforgalmat olyan
valutában számolják el és fizessék ki, ami a világ minden bankjában
átváltható."
|
|
|
|
|
|
|
- A Beszélő legújabb száma - 1. folyt.
|
- Műsorunkban ezen kívül bemutatjuk a Kiskunhalason megjelenő Ellentét című új független lapot, a Kereszténydemokrata Néppárt programjainak alapelveit és egy ritka dokumentumot, A Független szövetség az emberi jogok védelméért Bulgáriában elnevezésű csoport felhívását a magyar néphez és kormányhoz. Következzen tehát a kiskunhalasi lap. Az Ellentét címet viseli, amelyből a "tét" vastagon van szedve. Polgári, közéleti lap, olvasható a fejléc és a koronás címer alatt. És mindjárt a címlapon két hirdetés: - A Kiskunhalasi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága felvesz tanácselnöknek politikailag megbízható első titkárt, lehetőleg tanári diplomával. Tanácsi múlttal rendelkezők előnyben. Jelige: süllyed a hajó. - És alatta egy másik: - Magyar-amerikai vegyesvállalat igazgatói állást hirdet, sportos, lovagolni tudó, ejtőernyőző, jól tájékozódó, erkölcsi, etikai kérdésekben sziklaszilárd pályázók jelentkezését várjuk. Jelige: valahol már találkoztunk. - Íme a szerkesztőség beköszöntője. - Egy évvel ezelőtt gondolni sem mertünk arra, hogy saját újsággal lepjük meg - reméljük nemcsak magunkat. Egy éve, hogy Halason elindult valami, amit ma már hivatalosan is ellenzéknek neveznek. Akik felvállaltuk a sokszor rosszindulatú, lekicsinylő cimkézés ódiumát, nem voltunk sokan. Még ma sem tudjuk tömött sorokban betölteni a Kossuth utcát, de ahogy oszlik a belénk oltott és szüntelenül táplált félelem, lassan szaporodunk. A kezdeti civil kurázsi tétova hangja ma már határozottabb, egyre eltökéltebb. Úgy gondoljuk, már átléptük azt a határt, ahonnan ha akarnánk sincs visszaút. Egy esetleges felelősségre vonáskor már nem hivatkozhatunk tévedésre, megbotlásra az enyhébb büntetés reményében. Fél éve talán még igen, ma már nem. Tudjuk, ellenségeink szaporodnak, de vígasztal bennünket, hogy nemcsak ők, a barátaink is. (folyt.)
1989. október 4., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|