 |
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Világhíradó:
Rubel-gondok Magyarországon
"Közhelynek számít, hogy elszámolási rubel - tehát a
transzfer-rubel körülbelül annyit ér, mint egy darab papír, amire
számokat rajzoltak. Értéke csak a könyvelésben van, a tartozik és
követel oldalakon -, ott is csak elméletben. Kimutatnak ugyan az
országok egymás között a külkereskedelmi mérlegben passzívumot és
aktívumot - de ennek nincs gyakorlati jelentősége -, mert például
ezt az 580 millió elszámolási rubelt, ami Magyarországnak az első
félévben a Szovjetuniótól járna csak áruszállítással lehet
kiegyenlíteni nem pedig valutával. Ezért aztán az országnak egyre
sürgősebb érdeke, hogy az államok közötti áruforgalmat olyan
valutában számolják el és fizessék ki, ami a világ minden bankjában
átváltható."
|
|
|
|
|
|
 |
- Szobordöntés Budapesten - 1. folyt.
|
Szilágyi Sándor megnyitójában rámutatott: egy hónapja tart
Kínában a soha meg nem történt ellenforradalmi felkelés megtorlása,
és a hatalom ugyanazokkal a hazug szavakkal törekszik igazolni véres
tetteit, mint ötvenhat magyar forradalma után a kádári hatalom.
39 napja dúl már a véres terror - mondta Bálnoki József a Magyar
Október Párt nevében -, és ez a 39 nap iszonyatosan hosszú idő az
üldözöttek számára. A proletárhatalom megvédelmezése, a pekingi
gyilkosoknak ez az érve a mi szemünkben a legócskább érv, mert
nagyon jól tudjuk, mennyi köze van a proletárságnak az efféle
hatalomhoz. Az emberiség immár le akarja vetni az ideológia
Nessus-ingét - mondta Bálnoki.
Utána Demszky Gábor a Szabad Demokraták Szövetsége részéről
kiemelte: a pekingi gyilkosok a reform indulóját fújják, de mi a
tetteik alapján ítéljük meg őket. Azokat ölték meg, akik a reformot
népi mozgalomként akarták kibontakoztatni. Mi itt Budapesten nem
felejtünk el benneteket, kínai diákok - mondta befejezésül Demszky.
Berlin, Budapest, Danszk, Tbiliszi, aztán Peking, holnap talán
Bukarest, majd megint Budapest? - tette fel a kérdést a Fidesz
nevében Rockenbauer Zoltán, majd Adam Michniket idézte. A
szocialista államokban minden különbözőségük ellenére egy valami
közös: nem lehet élni bennük, meghalni inkább. Ugyan megbocsátják-e
majd ők, hogy lemészároltak bennünket? - tette fel végül a szónoki
kérdést Rockenbauer Zoltán, azonosságot vállalva a kínai diákokkal.
Ez a szolidaritás szólt a fiatalok transzparenseiről is. Gyilkosok,
ma gyilkoltok, holnap rehabilitáltok, éljen a szabad Kína
- ilyen
feliratokat láttam. (folyt.)
1989. július 11., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|