Rendszerváltás és az MTI

	Nagy Imre és társai nem követtek el bűncselekményt (3. rész)
Dr. Czili Gyula ezt követően - az óvás alapján - ismertette a feltárt tények és adatok értékelését, valamint a lényegi következtetéseket, amelyek alapján a legfőbb ügyész arra a megállapításra jutott, hogy az ítéletek megalapozatlanok, törvénysértőek. Idézte az óvásból - egyebek között - azt, hogy a Népbírósági Tanács Nagy Imrét és társait olyan magatartásokért tette felelőssé, amelyek az akkor hatályos jogszabályok szerint sem minősültek bűncselekménynek. A bizonyítás egyoldalúan csak a terhelő körülményekre koncentrált, ennek folytán a népbíróság ítéleteinek egyes ténymegállapításai tévesek. A vádlottaknak védekezésre nem volt módjuk. Az ügyben népbíróként mindkét ügyben közreműködött egy olyan asszony is, akinek férje a Köztársaság téri események egyik áldozata volt. Ugyancsak eljárási szabályt sértettek azzal, hogy az eljárás teljes idejére, az ítélet kihirdetésére is zárt tárgyalást rendeltek el. A legfőbb ügyész - itt ismertetett - álláspontja szerint Nagy Imre és megvádolt társai ügyében a törvény helyes alkalmazásához mellőzhetetlen lett volna annak vizsgálata, hogy cselekményeiket mi motiválta, azok a törvényi tényállásban meghatározott eredmény elérését célozták-e. Az óvás leszögezi: a megvádolt személyek azon magatartása, hogy egymással kapcsolatban álltak, különböző politikai tartalmú vitákat folytattak, Nagy Imre és mások írásműveit megvitatták, távolról sem jelentette, hogy az államrend megdöntésére szervezkedtek. A fennálló társadalmi rend hibáinak kritikája, az ezzel kapcsolatos útkeresésre vonatkozó viták - különösen abban az esetben, ha azok a valódi helyzetből indulnak ki, és az alkotmány által meghatározott társadalmi rend keretei között keresik a megoldásokat - nem valósítanak meg állam elleni bűncselekményt. A legfőbb ügyész óvásában szükségesnek tartotta, hogy az Elnökségi Tanács elvi tételként állapítsa meg: hogy valamely, akár hatalmon lévő, akár más párt tevékenységének bírálata, ideológiai vagy politikai nézeteinek megvitatása, a pártok közötti viták értékelése nem a büntetőjog feladata. Ugyancsak nem büntetőjogi kérdés - különösen rendkívüli körülmények között nem - egy adott kormány tevékenységének megítélése. Az óvás végezetül utalt a magyar és a jugoszláv kormány közötti, 1956. november 21-én kötött egyezményre. Ebben a magyar kormány garanciát adott arra, hogy a jugoszláv nagykövetségen tartózkodók - Nagy Imre, dr. Donáth Ferenc, dr. Jánosi Ferenc, Vásárhelyi Miklós és dr. Szilágyi József - büntetőjogi felelősségre vonására korábbi magatartásuk miatt nem kerül sor. (folyt.köv.) 1989. július 6., csütörtök 17:27
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »