|
|
|
|
|
|
|
|
Amerika Hangja, Világhíradó:
Rubel-gondok Magyarországon
"Közhelynek számít, hogy elszámolási rubel - tehát a
transzfer-rubel körülbelül annyit ér, mint egy darab papír, amire
számokat rajzoltak. Értéke csak a könyvelésben van, a tartozik és
követel oldalakon -, ott is csak elméletben. Kimutatnak ugyan az
országok egymás között a külkereskedelmi mérlegben passzívumot és
aktívumot - de ennek nincs gyakorlati jelentősége -, mert például
ezt az 580 millió elszámolási rubelt, ami Magyarországnak az első
félévben a Szovjetuniótól járna csak áruszállítással lehet
kiegyenlíteni nem pedig valutával. Ezért aztán az országnak egyre
sürgősebb érdeke, hogy az államok közötti áruforgalmat olyan
valutában számolják el és fizessék ki, ami a világ minden bankjában
átváltható."
|
|
|
|
|
|
|
Interjú Glatz Ferenccel - 1/9. folyt.
|
A sportot pedig alávetették a versenysportszellemnek. Rendkívül büszkén verhettük a mellünket, és én is nagyon büszke voltam, hogy hány olimpiai aranyérmet nyerünk, de ennek az árnyékában teljesen szétesett az iskolasport, és a gyerekek állagáról, egészségügyi állagáról való gondoskodást mi egyszerűen kiadtuk a kezünkből. Pedig azt, hogy milyen lesz a mi ifjúságunk, hogy ne mindenki pocakos, hájas legyen, hogy legyenek versenynormatívái, sportszerűségi versenynormatívái, a sport erkölcsnevelő szerepét rendkívül fontosnak tartom. - Nem kellene ehhez a klubéletet feltámasztani, vagy bátorítani a klubszellemet? - Pontosan erre kívánunk törekedni. Ha a helyi iskolák a helyi sportmozgalmak, tömegmozgalmak központjai lesznek - és azért erre vannak példák -, s a helyi iskolák odavonzzák magukhoz tulajdonképpen a lakóhelynek a kulturális és sportéletét is, akkor máris alakulnak ki a nem versenyklubok, hanem az iskolaklubok. Én a diáksportot rendkívül fontosnak tartom, még a kötelező óraszámban is gondolkozni kell majd rajta, nem lehetne-e a szerepét növelni. Tovább folytathatnám: itt van a kisebbségi kérdés. Nálunk vagy egy nemzetiségi ügyosztály a minisztériumon belül, amelyik foglalkozik a magyarországi nem magyar etnikumokkal. De kérdezem én: miért nem foglalkozunk mi a határokon kívüli kisebbség kérdésvel? Nem külpolitikai kérdésként, nem akciók kérdéseként, hanem egyszerűen, mint a magyar kultúrnemzet szerves tagjaival? Én úgy tudom elképzelni az én közép-európai térségemet, ahol én felnőttem, hogy itt a magyarországi román az, amikor a magyar állam polgára egyben a román kultúrnemzetnek tagja. (folyt.)
1989. május 28., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|