|
|
 |
|
 |
A szövetséges véderő csökkentése
|
--------------------------------
Köln, 1989. október 27. (Deutschlandfunk, Kommentár) - A
Szövetségi Köztársaságban kimutatott demográfiai hullámvölgy
következtében a kilencvenes évek közepén csak fele annyi lesz a
hadköteles fiatalok száma, mint napjainkban. Nem vitás, hogy emiatt
nehéz problémákkal kell majd szembenéznie a szövetségi véderőnek.
Különösen, ha hozzászámítjuk, hogy a tartós konjunktúra
következtében a gazdasági élet is egyre nagyobb konkurenciát jelent
a Bundeswehrnek, amely az utóbbi években egyébként sem volt már
olyan vonzó a fiatalok számára.
A jövő évtől kezdve évi 400 milliós költségvetési kiegészítéssel
akar segíteni ezen a szövetségi kormány. Wolfgang Fechner(?)
írásában most elsősorban a szárazföldi hadsereg gondjairól számol
be, ahol sokkal erőteljesebben jelentkeznek a problémák.
- A német szárazföldi hadsereg a NATO legnagyobb hagyományos
fegyverzetű hadereje Közép-Európában. A Balti-tenger és a bajor erdő
közötti térség védelmének fő terhét ennek a katonái viselik. A
születések arányszámának csökkenése ellenére ezért továbbra is fenn
kell tartani e hadsereg erejét, és ezt csak a tartalékosok
szerepének jelentős megnövelésével lehet elérni. Ez egyben azt is
jelenti, hogy a hadsereg felépítésében szerkezeti változtatásokat
kell végrehajtani.
- A Bundeswehrben jelenleg azokat a modelleket próbálják,
amelyek megfelelnek a megváltozott feltételeknek. Ezekben az a
közös, hogy a dandárokat törzs- és keretalegységekre osztják. Minden
dandárban két azonos zászlóalj működik majd, de csak a
törzs-zászlóalj lesz jelen, a másik - csak keretként élő -
százlóaljból viszont csak a személyzet magja - azok, akik mozgósítás
esetén fogadják és elosztják a tartalékos katonákat. Pontosabban: a
törzs-zászlóalj ilyenkor kétfelé oszlik, és a mindkettőből hiányzó
személyi állományt a tartalékosokkal töltik fel. Ennek érdekében meg
kell változtatni a katonák gyalogsági alapkiképzését is. (folyt.)
1989. október 27., péntek
|
Vissza »
|
|
- A szövetséges véderő csökkentése - 1. folyt.
|
- A meglévő tervekkel kapcsolatban egy sor fenntartás merült
fel, ezek egy része anyagi természetű. A tervek megvalósításához 38
milliárd márkára lenne szükség, és akkor ebben az összegben nem
szerepelnek még a korszerűsítés eszközei.
Az egyes egységeknél összesen 8 ezerrel kellene növelni a
szolgálati helyek számát, ha el akarják érni a vezetők szükséges
létszámát. Jobban kellene fizetni a továbbszolgálatosokat is ahhoz,
hogy ne csak létszámuk emelkedjék a terv által megkívánt 12
százalékra, hanem szolgálati idejük is átlagosan 8 év és 10 hónapra.
- A tervezett szerkezeti átalakítások azt is jelentik, hogy a
tényleges hadseregtől a kiképzőhadsereg felé tesznek egy lépést. Az
ehhez szükséges altisztek pedig a kellő létszámban még kilátásban
sincsenek. A terveknek viszont csak akkor van értelme, ha rendszeres
gyakorlással tartják ébren a tartalékosok ismereteit. A
hadgyakorlatokat lemondók jelenlegi százaléka pedig olyan magas,
hogy elérhetetlenné válna így a kitűzött cél.
- A hadsereg szerkezetét módosító tervek különlegesen nagy
szerepet szánnak a tartalékosoknak. Eszerint a jövőben körülbelül 1
milliót kellene behívni a jelenlegi 730 ezer helyett mozgósítás
idején, ez pedig az összes rendelkezésre álló tartalékosoknak már
nem 40 - mint eddig -, hanem 80 százaléka.
A szükséges személyi állomány biztosítása tehát rendkívül nehéz
dolog. A terveket ezért bírálatok is érik. Nem először kritizálja a
hadsereg terveit a tanulmányok és gyakorlatok hivatalának vezetője,
Elmar Schmiling(?) tengernagy. Szerinte a közeljövőben nem kell
fenntartani a hadsereg jelenlegi erejét, annak a fele - mintegy 200
ezer fő - is elegendő lenne - így nyilatkozott erről
adóállomásunknak, a Deutschlandfunknak. (folyt.)
1989. október 27., péntek
|
Vissza »
|
|
- A szövetséges véderő csökkentése - 2. folyt.
|
- Fontos politikusok és katonák helyzet-megítélésével érvelek.
Már régóta joggal mondják nálunk például, hogy valószerűtlen a
keleti támadás. Wörner többször is megismételte ezt, és igaza van.
A mi politikai célunk az, hogy a lehető legalacsonyabb
létszámmal érjük el a hagyományos haderők stabilitását Európában. Az
utóbbi években pedig sok milliárd dollárt invesztáltunk helyzetünk
megjavításába. Gondoljanak ezzel szemben arra, hogy a Varsói
Szerződés 1991 végén 10-12 hadosztálynak megfelelő kevesebb
katonával rendelkezik majd, mint napjainkban. Nincs egyetlen
szakértő sem, aki tagadná, hogy mindez lényegesen megkönnyíti a
helyzetünket.
- Hogy Schmiling tengernagy elképzeléseinek ellenzői is vannak,
az teljesen nyilvánvaló. De térjünk vissza a hadsereg szerkezeti
átalakításának problémáihoz.
Henning von Ondarca(?) a szárazföldi haderő felügyelője számára
a kvalifikált kiképző személyiállomány előteremtése a legnagyobb
gond. Nemcsak azt panaszolja fel, hogy a gazdasági élet ajánlataival
már az iskolákból elcsábítja a leendő tiszteket és
tiszthelyetteseket, hanem azt, hogy egyébként is kevés ezeknek az
álláshelyeknek a száma a Bundeswehrben. Egy-egy német században ma
két tiszt közül csak az egyik van jelen, míg a NATO más
hadseregeiben 5-6 tiszttel rendelkezik századonként. Ezért fordulhat
elő, hogy a sorköteles állománnyal szemben napjainkban szellemi és
fizikai képességei alatti követelményeket támasztanak.
- Von Ondarca altábornagy is úgy látja, hogy a keretegységek
létrehozása következtében a jövőben kisebb lesz a hadsereg. Éppen
ezért a megmaradt egységeket professzionálissá akarja tenni -
nemcsak a kiképzésüket, hanem felszereltségüket és fegyverzetüket is
értve ezalatt. A legfejlettebb technológiával kell rendelkezniük, ha
teljesíteni akarják a parlamentnek a béke megőrzésére vonatkozó
megbízatását. (folyt.)
1989. október 27., péntek
|
Vissza »
|
|
- A szövetséges véderő csökkentése - 3. folyt.
|
- A hadsereg felügyelője szerint régen a tiszti kar utánpótlása
többnyire olyan családokból történt, amelyeknek már volt valami
közük a katonai pályához. Napjainban ezen a téren is változás
következett be. A tiszti állomány a társadalom szinte valamennyi
rétegéből származó fiatalokkal töltődik fel. Ennek azért van
jelentősége - mondja von Ondarca altábornagy -, mert a Bundeswehr
maga is a lakosság keresztmetszetét képezi.
A szövetségi véderő nem tartozik egyetlen politikai párthoz,
vagy társadalmi csoportosuláshoz sem. Az a demokrácia hadserege,
ahol mindenki tarsolyában hordja a marsallbotot.
- A szövetségi véderő új szerkezetét a kilencvenes évek közepére
kellene behozni. Magát a békeidőben szükséges létszámot is csak úgy
lehet azonban biztosítani a jövőben, ha a személyi állomány 39 ezer
helyét tartalékosokkal töltik fel. Ez a szerkezeti átalakítás mégis
előfeltétele annak a kötelezettségnek, amelyet a Szövetségi
Köztársaság a NATO-val szemben az elsővonalbeli védekezésben
vállalt.
A gyakorlati megvalósítás természetesen még sok nehézséget
hozhat magával, ezért azok leküzdésében nem állhat egyedül a Bundes-
wehr. A demokratikus államban ugyanis nem a hadsereg határozza meg
menetelése irányát, hanem a kormány, a parlament. A célokat e két
intézménynek kell megadnia a szövetségi véderő számára, de a célok
eléréséhez az eszközöket is biztosítani kell a katonáknak.
Elsősorban a tartalékos koncepció megvalósításáról van szó, ami
mindennek a kiindulópontja. Lényegében egyharmaddal több tartalékost
kellene behívni, mint jelenleg. Egyelőre azonban a Szövetségi
Köztársaságban senki sem tudja: honnan lehet előreteremteni ily
módon megsokszorozva az egy tartalékos gyakorlataihoz szükséges évi
35 ezer márkát, amely körülbelül kétszerese egy sorköteles státusz
fenntartásának. (folyt.)
1989. október 27., péntek
|
Vissza »
|
|
- A szövetséges véderő csökkentése - 4. folyt.
|
- További problémát jelent, hogy ha megvalósítják a
tartalékosokra épülő védelmi koncepciót, akkor a szövetségi
véderőnek a NATO európai viszonylatban legnagyobb katonai
potenciájának mozgósítás esetén teljes védképessége eléréséhez egy
egész hét kellene, míg jelenleg mindössze 48 óra.
- A problematikáról az illetékes politikusok és katonai vezetők
a közeljövőben szigorúan bizalmas, zártkörű megbeszélést terveznek.
A honvédelmi minisztérium érthető módon teljes hallgatásba
burkolódzik. Ami a politikusokat illeti: az ellenzéki SPD a véderő
békeállományának a jelenlegi 495 ezerről 250 ezerre, a kisebbik
kormánypárt az FDP pedig 300-350 ezerre történő létszámcsökkentése
mellett foglal állást.
A vezető kormánypártok a CDU és a CSU részéről irányszámokat
egyenlőre nem tettek közzé, mivel számukra külön problémát okoz:
hogyan hatna a nyugatnémet véderő radikális csökkentése a többi,
főként a kisebb és pénzügyileg gyengébb NATO-tagállam magatartására
és ezzel a védelmi szövetség egészére. +++
1989. október 27., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|