|
|
 |
|
 |
Végső búcsú Kádár Jánostól - Nyers Rezső búcsúbeszéde (4. rész)
|
S a nemzeti vetélkedés? Kádár azt válaszolja: ,,Megtesszük, amit
lehet.,, Azután nyomatékkal: ,,S ahogy lehet.,, Rákosiék korában a
kötelező vezéri szó így hangzott: ,,nekünk mindent lehet; minden úgy
lesz, ahogy mi akarjuk.,, S az a mi - ki volt? Egy isten ködkép egy
csupa köd Sínai-hegyen. Kádáréknál a közhangulat: a földön járnak,
ahogy lehet. Ezek Illyés akkori keresetlen szavai.
Jól tudjuk, hogy az új létrehozása együtt jár a régi, az elavult
lebontásával. És a régiben sok a tabuként tisztelt, a
megváltoztathatatlan dogmának hitt. Sokat kell megszüntetni ahhoz,
hogy sok újat teremthessünk. A sokféleség elismerése nem gátja,
inkább garanciája annak, hogy az új jó lesz. Kádár János a párbeszéd
híveként igyekezett megnyerni a társadalom különböző rétegeit. Az
állam és az egyház közötti viszony rendezése vagy a művészeti
alkotószabadság hatvanas évekbeli ívelése igazolta: mindenkinek van
helye ebben a hazában, s mindenki alkotó energiájára szükség van a
jövő társadalmának építésében.
Most amikor meghalt, a hivatalokban, a külképviseleteinken
képeket kerestünk róla. Nem találtunk. Kádár János irtózott
személyisége előtérbe tolásától, mindvégig szerény, egyszerű ember
maradt. Ilyennek tisztelte, ezért is tisztelte az ország. 1986
nyarán a külföldi sajtó kérdésére ezt válaszolta: ,,Engem soha sem
érdekelt a rang, bizonyos értelemben a népszerűség sem. Véleményem
szerint bárki, aki azt gondolja, hogy történelmet csinál, ostoba
ember. Mindenkinek el kell végeznie a saját feladatát. Ha ez a
történelem része lesz, hát legyen.,,
Kádár Jánosban a hazai és a nemzetközi közvélemény azt a
politikust tisztelte, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a
helsinki folyamat elindításában és következetes képviseletében, a
kelet-nyugati párbeszéd kibontakoztatásában. Értékes, gyümölcsöző
kapcsolatokat épített Magyarország számára a hazánktól keletre és
nyugatra, északra és délre fekvő földi tájakon, ezt nem lehet eléggé
nagyra értékelni.
A magyar kommunisták úgy emlékeznek Kádár Jánosra, mint aki a
nemzeti megbékélés érdekében mindig kész volt a megegyezésre. Nem
feledkeznek meg a hatvanas, hetvenes évek Magyarországáról, amikor
hazánkat - lehetőségeinkkel és korlátainkkal együtt is - a megújulás
előfutáraként tartotta számon a nemzetközi és a honi közvélemény.
Küzdelmes élete számunkra intelem is egyben: ismernünk kell
történelmünket és tisztelnünk kell értékeinket, mert enélkül nem
őrizhetjük meg önbecsülésünket. (folyt.köv.)
1989. július 14., péntek 18:35
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|