|
|
|
|
Új vitatéma: a ,,minimális elrettentés,, (1. rész)
|
Budapest, 1989. október 25. szerda. (MTI-Panoráma) - Manapság, amikor világszerte egyre több szó esik a leszerelés nehézségeiről, költséges, olykor környezetromboló voltáról, azért a ,,biztonsági kockázat,, sem szorul háttérbe. Amerika régóta hirdeti: az atomháború rossz, az atomfegyver jó. Az atomelrettentés békét biztosított az emberiségnek, az atomfegyver kizárttá tette saját alkalmazását.
Moszkva annak a kampánynak a keretében, amely az ésszerűen elégséges katonai erő tételét szeretné elfogadtatnai legalább az atomhatalmakkal, javasolta az ENSZ-ben: induljon eszmecsere a ,,minimális elrettentésről,,. Tárgyalják meg tehát, hogy ha a NATO véleménye szerint szükség van a nukleáris fegyverekre, mi az a legkisebb mennyiség, amelyet nélkülözhetetlennek tart az elrettentéshez, de amely közbülső állomást jelenthet a világ atomfegyvermentesítéséhez. Egy-két éve a Szovjetunióban is elismerik, hogy az amerikai ,,elrettentés,, és a szovjet ,,fékentartás,, stratégiája és eszköztára között kisebb a különbség, mint korábban hangoztatták. Ugyanakkor hozzáteszik: ha a szovjet-amerikai viszonyban, a NATO és a Varsói Szerződés viszonyában valamit az abszolút bizalmatlanság és a kölcsönös megsemmisítési eltökéltség példájának lehet tekinteni, ez éppen a nukleáris elrettentés. Komoly és komolytalan, ambíciózus és kicsinyes, de jobbára ,,spórolós,, szövetségesektől körülvéve, Washington és Moszkva régóta töpreng azon, hogy mi a viszony a másik lehetőségei és szándékai között. Vajon, ha a másiknak megvannak a katonai lehetőségei, párosulnak-e ehhez ténylegesen katonai szándékok, vagyis nem olyasmitől ,,rettentik el,, a másik felet, ami annak esze ágában sincs. Merészebb emlékezők a szovjet fővárosban azt állítják, hogy Hruscsov egyértelműen hadászati fölényre törekedett az Egyesült Államokkal szemben, és Brezsnyev paritás-felfogása kevéssé tért el ettől. A ,,minél több, annál jobb, tétel majd három évtizeden keresztül érvényesült a szovjet interkontinentális és tengeralattjáró-fedélzeti ballisztikus rakéták vonatkozásában.(folyt.)
1989. október 25., szerda 12:41
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Új vitatéma: a ,,minimális elrettentés,, (2. rész)
|
Mintegy kétezer szovjet rakéta nagyjából tízezer nukleáris robbanótöltettel, nézett szembe valamivel kevesebb amerikai rakétával, amelyekhez azonban több robbanótöltetet rendeltek. Gorbacsov tanácsadói kimondták: annyi atomrobbanótöltet kell, hogy azt a potenciális ellenfél ne tudja első atomcsapással megsemmisíteni, s ami megmarad, az a megtorló válaszcsapás keretében ,,elfogadhatatlan kárt,, okozhasson a támadónak. Napvilágot láttak olyan számítások, hogy elég tehát 500 robbanótöltet, ha azokat például a helyváltoztató indítóállású szárazföldi SS-25-ösökre szerelik, illetve a Delta-4-es atomhajtóműves tengeralattjárókon rendszeresítik. Ez a jelenlegi szovjet hadászati atompotenciál egy huszada, a többire nincs szükség. A moszkvai Amerika-kutató intézet tudósai latolgatták azt a kérdést, hogy egy ilyen egyoldalú leszerelés nem vezet-e a háborús veszély növekedéséhez, az amerikai politikai nyomás fokozódásához, zsaroláshoz. A Bogdanov-Kortunov kutatókettős abból a feltételezésből indult ki, hogy egy súlyos válság kapcsán az Egyesült Államok ,,gyenge szekeltív atomcsapást,, mér a Szovjetunió és szövetségesei területére, amire lehet reagálni teljes tétlenséggel, vagy Washington, New York és Los Angeles elsöprésével, aminek totális atomháború lenne a következménye. Ötszáz robbanótöltet mind a célokat, mind a pusztítóerőt illetően kellő választási lehetőséget biztosít. Ha a ,,minimális elrettentés,, szovjet eszköztárának kilenc tizedét kiiktatja az első amerikai csapás, és az ötven megtorló robbanótöltet kilenc tizedét semlegesíti az amerikai rakétaelhárítás, öt robbanótöltet több mint elégséges a ,,Boston-Washingon,, és a ,,San Diego-San Francisco,, városi aglomerációk kritikus veszélyeztetéséhez. Az első csapáson meditálók elgondolkozhatnak a több tízmilliós emberveszteség, a politikai rendszer felbomlása, a helyrehozhatatlan ökológiai következmények kockázatán, ami a visszavágás első óráiban realizálódnék.(folyt.)
1989. október 25., szerda 12:42
|
Vissza »
|
|
Új vitatéma: a ,,minimális elrettentés,, (3. rész)
|
Akik a szovjet vezetés részéről nem biznak Washington feltétlen ésszerűségében, azokat is meggyőzni látszik, hogy a Reagan kormányzat első éveiben rengeteget beszéltek az atomháború és az abban kivívható amerikai győzelem lehetőségéről, de az elnök igen tartózkodó és óvatos volt a nagyhatalmi szintű gyakorlati katonapolitikában. Másrészt, az ideológiai megszállottakkal szemben a ,,maximális elrettentés,, is hatástalan. Egyoldalú szovjet áttérés a ,,minimális elrettentésre,, - vélik moszkvai elemzők - nem maradna hatástalan az amerikai kongresszusra, de a brit vagy a francias parlamentre sem. Az Egyesült Államokkal szemben ésszerűen elégséges szovjet elrettentő, ha tetszik fékentartó erő - elgéséges lenne akár a brit, akár a francia, akár a kinai atompotenciállal szemben. A ,,minimális elrettentés,, hívei ,persze, joggal tartanak attól, hogy a hadászati támadó eszközök lényeges csökkentése növelné a nehezen kezelhető aszimmetriákat, sebezhetőbbé tenné a fennmaradó hadászati fegyverzetet a nagy találati pontosságú hagyományos fegyverekkel szemben. Mások amiatt aggódnak, hogy a nagyarányú egyoldalú szovjet csökkentést egyesek a gyengeség jeleként fognák fel, annak bizonyítékaként, hogy Moszkva hadászati vonalon képtelen versenyben maradni Washingtonnal. Tárgyalásokon mindez elrendezhető, és a hadászati támadó fegyverrendszerek 50 százalékos kölcsönös csökkentése nemcsak reális, hanem meghaladható is. A hadászati ,,létmiminum,, akár egyoldalú megvalósítása mellett sürgető érvek szólnak. ,,Csak dolgozzák ki Scowcroft, Cheney, Kissinger, Nunn urak a hadászati stabilitás koncepcióit, csak modellezzék a lehetséges forgatókönyveket, számolgassák a robbanótölteteket és a hasznos terhelést. A Szovjetuniónak nem csekély számban vannak fontosabb gondjai,, - jelezte egy moszkvai lap a valószínűleg nyomós hátteret. +++ Pirityi Sándor, MTI-Panoráma
1989. október 25., szerda 12:43
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Kedves Rajki László. Itt özv. Radványiné, Tasnády Fekete Mária. Többször hívtam, sajnos siker nélkül, feleségével beszéltem, de nem hívott vissza. Következő ajánlatom lett volna, amennyiben érdekelné. Eddig még nem hallottam az adásában a magyar bányászok életéről. Tekintve, hogy 9 éves koromban menekültem Erdélyből, ahol az apám bányaorvos volt, később Felső-Magyarországba, Ormospusztán ugyancsak bányaorvos voltj, nagyon sokat tudok a bányászok életéről. Amennyiben érdekli, a telefonszámom 47-05-189. Kérem felhívását, amennyiben érdekli, sokszor üdvözli Tasnády Mária."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|