|
|
|
|
Sztálin - Volkogonov (2. rész)
|
Kérdésekre válaszolva először a sztálinizmus gyökereiről beszélt: a demokratikus hagyományok hiányáról, a politikai kultúra alacsony színvonaláról, a gazdasági elmaradottságról. Az igazi okok szerinte 1918. decemberénél keresendők, amikor megszűnt a kétpárti koalíciós kormányzás (a paraszti tömegeket képviselő baloldali eszerek és a bolsevikok együtt alkottak kormányt). Nem értett egyet azzal, hogy ha a kelet-európai országok elmúlt évtizedei nem a szocializmus megvalósulásának évtizedei, akkor 1917 októberének forradalmát sem lehet szocialistának minősíteni. A szocialista eszmények - folytatta Volkogonov - a legnemesebb emberi értékek közé tartoznak. Szerinte a Szovjetunió az elmúlt évtizedekben sok mindent elért a szocialista fejlődésben, de torzulások közepette. Aki képes évtizedeken át elfordulni hirdetett eszméitől, azt nem tartja tiszteletre méltónak - tette hozzá. A sztálinizmus áldozatainak számáról elismerte, hogy hatalmas eltérés van a ,,hivatalos,, becslések között. Ő kizárólag dokumentumok alapján a sztálini megtorlások három hullámának együttes áldozatait 21-22 millióra teszi, s megjegyezte, hogy szerinte mintegy harmaduk veszthette életét a megtorlások következtében. A sztálinizmus ,,klasszikus,, formában való visszatérését kizártnak tartja, de a zsarnoki rendszert jellemző sok módszer nem zárható még ki. Eredmények kellenek ahhoz, hogy az emberek hitét is meg lehessen erősíteni. A demokrácia elmélyítésének két alappillére a törvényesség és a jogrend, a politikai és erkölcsi kultúra színvonalának emelése - mondta. Sztálinnak a Szovjetunióban még sok helyütt meglévő népszerűségét a következőképpen magyarázta: Az idősek, a háború veteránjai életük nagyobbik részét szilárd hitben élték le, és lelki önvédelemként nem elsősorban Sztálint, hanem saját életük eredményeit féltik. A fiatalabbak között akadnak olyanok, akik valamilyen ,,kemény kéztől,, várják a helyzet javulását. - Sztálin csak fizikailag halt meg, politikai agóniája hosszadalmas. A történelem számára nem is hal meg sosem. Magának a sztálinizmusnak a végérvényes felszámolásához további felvilágosító munka és érzékelhető, valódi változások kellenek - hangoztatta. +++
1989. október 24., kedd 20:44
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Mélységesen megrázott az a kép, amit október 2 3-ánaZDF 19 órás Heute adásában láttam a budapesti köztársaság hírűiadásával kapcsolatban, ugyanis a felvonultatott fiatal katonák vörös csillagos orosz formájú sapkákban voltak és a derékszijrLk csattján is csillagot láttam. Micsoda megsértése ez ennek a szomorú emlékezésnek. A Köztársaság kikiáltása sem volt jól választva ezzel a nappal, történelmünk egyik legfájdalmasabb], mert fájdalmakban gazdagok vagyunk, napja kezdődött 1956. október 23-án, és még sokan, nagyon sokan élünk, akik gyászólunk. Márpedig egy rendszerváltozás, amelyik azt hiszi, hogy ő más, mint az elődje örömet kellene, hogy okozzon. Ugyan ki az aki ma örülni tud, és akkor ezek a szörnyű vöröscsillagos sapkák megjelennek. Senki nem gondolt az új pártban arra, vagy még mindig félnek gondolni rá, és gondoskodni a vörös terror csillagjainak a végleges eltaposásáról? üdvözlettel: Ludwigné."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|