|
|
 |
|
 |
MDF-nagygyűlés a Nemzeti Sportcsarnokban (2. rész)
|
A továbbiakban rámutatott: nem engedhetjük meg, hogy ennek az
átalakulásnak és új rendnek kárvallottjai is legyenek; nem
engedhetjük meg, hogy ennek a demokráciának a javaiból ne
részesedjék minden társadalmi réteg; nem engedhetjük meg, hogy ennek
a csendes forradalomnak, amely egy rossz rendszer tönkremenésének a
végső folyamata is volt, az igen borsos számláját ugyanazok fizessék
meg, akik eddig is minden számlát megfizettek. Most akkor járunk el
helyesen és az 1956-os forradalom szellemében - folytatta a szónok
-, ha azon kezdünk gondolkozni, mit kell tennünk az újjáépítésben.
Végezetül rendkívül fontosnak minősítette a választások mielőbbi
megtartását, azt hangoztatva, hogy tiszta helyzetet most már csak a
népszuverenitás gyakorlati megteremtése hozhat. Amit politikai
egyezkedéssel, tárgyalással, parlamenti úton el lehetett érni, azt
már elértük, most arra van szükség, hogy az egész társadalmat
bevonják a történelemalakítás folyamatába, és ez csak a választások
mielőbbi megtartásával lehetséges - hangsúlyozta Csurka István.
A politikai nagygyűlés résztvevői nagy tapssal, felállva
köszöntötték az esemény utolsó szónokát, Für Lajost. Az MDF
köztársaságielnök-jelöltje hangoztatta: a szervezet számára lezárult
a készülődés, az erőgyűjtés korszaka, a tettek, a megméretések ideje
következik. Az MDF történelmi feladatai közé sorolta a közerkölcsök
vészes lezüllésének megállítását, a legrobbant, kizsigerelt gazdaság
életrekeltését, a nemzeti köz- és önérzet visszaállítását, a
politikai demokrácia megteremtését, a helyhatósági önkormányzatok
létrehozását. Mindezekkel egyidejűleg fontos feladat a nemzet
függetlenségének, az állam szuverenitásának megteremtése. Für Lajos
kifejezte meggyőződését, hogy a ma élők csak akkor lesznek méltók a
múlthoz, csak akkor lesznek érdemesek a jövendő megbecsülésére,
Európa és a nagyvilág bizalmára, ha meg tud mozdulni a nemzet minden
polgára. Hangoztatta: nem elég talpra állni, el is kell indulni,
felemelt fejjel, méltósággal, öntudattal, leküzdve a közönyt, a
folytonos gyanúsítgatásokat, emberként és magyarként cselekedve
egyszerre. (MTI)
1989. október 22., vasárnap 20:35
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Mélységesen megrázott az a kép, amit október 2 3-ánaZDF 19 órás Heute adásában láttam a budapesti köztársaság hírűiadásával kapcsolatban, ugyanis a felvonultatott fiatal katonák vörös csillagos orosz formájú sapkákban voltak és a derékszijrLk csattján is csillagot láttam. Micsoda megsértése ez ennek a szomorú emlékezésnek. A Köztársaság kikiáltása sem volt jól választva ezzel a nappal, történelmünk egyik legfájdalmasabb], mert fájdalmakban gazdagok vagyunk, napja kezdődött 1956. október 23-án, és még sokan, nagyon sokan élünk, akik gyászólunk. Márpedig egy rendszerváltozás, amelyik azt hiszi, hogy ő más, mint az elődje örömet kellene, hogy okozzon. Ugyan ki az aki ma örülni tud, és akkor ezek a szörnyű vöröscsillagos sapkák megjelennek. Senki nem gondolt az új pártban arra, vagy még mindig félnek gondolni rá, és gondoskodni a vörös terror csillagjainak a végleges eltaposásáról? üdvözlettel: Ludwigné."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|