|
|
|
|
Bánffy György a kongresszusról
|
------------------------------ Washington, 1989. október 7. (Amerika Hangja, Világhíradó) - Hallgassák meg Bánffy György színművész, parlamenti képviselő véleményét: - Az éppen most folyó pártkongresszusról mi a véleménye? - Nézze, én soha életemben nem voltam párttag, úgyhogy nagyon nehezen tudom elképzelni és belehelyezni magam abba a furcsa hatalomhoz való görcsös ragaszkodásba, ami az MSZMP-t 40 éven keresztül jellemezte. Az új vállalkozás, hogy a hatalommegosztásba kvázi önként belemennek, és létrehozzák, engedik, hogy létrejöjjön a többpártrendszer, ez talán történelmileg egy egyedülálló kísérlet. Természtesnek találom, hogy a párt régivágású része - és ez sajnos nem kevés - tajtékzik ennek a folyamatnak a láttán, és mindenáron kígyót-békát kiabálva rá, kapitalista újjárendeződésre és minden ilyen veszélyre hivatkozik. Ezekkel az erőkkel küzd most ez a kongresszus, és a kongresszusban az a része az MSZMP-nek, amelyik több józansággal rendelkezik, mint az előbb említett konzervatívok és akik a jelen történelmi helyzetben valamifajta kiútat akarnak keresni abból a káoszból, amiben az ő vezetésük következtében az egész ország van. Ennek következtében én abban reménykedem sok, nagyon sok millió magyar állampolgárral együtt, hogy egy olyan új párt jön létre, amely kiveti a soraiból az elmúlt 40 év levitézlett szellemét, és a szellemet képviselő vezetőket, és sok fiatallal, értelmes emberrel képes lesz egy olyan új szocialista pártra, ami sokkal inkább hasonlít az Európában sok helyen jól működő szocialista pártokra - gondolok itt Olaszországra, Németországra, satöbbi -, és ezekre hasonlítva levetkőzi azt a sztálinista modellt, amiben itt 40 éven keresztül az ország életét irányította. (folyt.)
1989. október 7., szombat
|
Vissza »
|
|
- Bánffy a kongresszusról - 1. folyt.
|
Ha ez nem történik meg, akkor a magyar nép a választásokon - meg vagyok róla győződve - elsöprő vereséggel fogja büntetni azt az elmúlt 40 esztendőt, ha nem tud különbséget tenni azok között, akik ezt a szörnyű helyzetet előidézték, és azok között, akik most megpróbálnak ebből a szörnyű helyzetből közös erővel, a többi pártokkal összefogva kiutat keresni. Akkor nem tudom, mi fog történni, hogyha Lengyelországhoz hasonlóan egy olyan patthelyzet áll elő, amely patthelyzet abból adódik, hogy létrejön egy koalíciós kormány és nem lesz nagyon kinek parancsolnia, mert az apparátusban, a közigazgatásban egészen az utolsó falusi tanácselnökig lemenve és bezárólag ezek az emberek dolgoztak és funkcionálnak mind a mai napig. Tehát ha nem lesz egy koalícióban részt vehető tisztességes szocialista párt, akkor aki ezeknek még továbbra is parancsokat tud majd adni, akkor félő, hogy egy olyan hatalmi vákum következik be, mint ami Lengyelországban történt, és akkor a gazdaság előremenetele és a gazdaság talpraállása még nehezebben jön létre, vagy talán még tovább húzódik, márpedig minden egyes hónappal, évvel, amivel ez a válságból való kijutás bekövetkezik mindig mélyebbre és mélyebbre süllyedünk az erkölcsi, anyagi és morális válságba, ami az egész nemzetnek csak katasztrófát hozhat. - Abból amit elmondott röviddel a beszélgetésünk előtt, hogy éppen most néhány ellenzéki csoport Habsburg Ottót szeretné megnyerni Magyarország köztársasági elnökének, jogosan következtetek arra, hogy pillanatnyilag nincs Magyarországon egy olyan politikai személyiség, akit lelkesen követne az ország, akinek tekintélye és vonzereje lenne? - Nézze Ez a legnehezebb kérdések egyike. Ugyanis vannak itt kíváló férfiak, akik igazán az utóbbi években azzal hívták fel magukra a figyelmet, hogy szembe mertek fordulni a postsztálini-kádári korszak fegyelmezett ügyével és erkölcsi, szellemi terrorjával, ki mertek mondani igazságokat, csatlakozni mertek olyan mozgalmakhoz, mint a lakitelki találkozó, amely a Magyar Demokrata Fórum bölcsője volt - például Pozsgay Imre is megtette ezt, és ennek következtében óriási népszerűségre tett szert. (folyt.)
1989. október 7., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Bánffy a kongresszusról - 2. folyt.
|
Most, az azóta eltelt másfél esztendőben azonban sorra kiderül ezekről a nagyszerű emberekről - Nyers Rezsőről, Pozsgayról és így még néhány másról is -, hogy gyakorlatilag még sem tudnak igazán kibújni abból a bőrből, amibe 40 esztendőn keresztül belenevelődtek, bármilyen okosak, bármilyen reformpártiak is. Ezért fordul elő az a furcsa helyzet, hogy joggal mondják sokan azt, hogy okos ember, értelmes ember egyik is, másik is, harmadik is, de a kontraszelekció 40 esztendőn keresztül folytatott hadjárata következtében igazán bizalma ezekben az emberekben sem lehet a magyarságnak, mert hiszen ezek mind-mind ezen az iskolán, ezen az apparátuson, ezen a nomenklatúra-szellemen növekedtek fel. Ezért hódít Magyarországon ez a Habsburg Ottó féle elképzelés, aki egy világpolitikus, aki óriási látókörrel rendelkezik, aki nagyon jól ismeri Magyarországot is, hiszen nemcsak azóta, mióta hazajár és hazalátogat több ízben, hanem már előtte is nagyon sokat, sokszor tájékozódott arról, hogy itt mi van. Ennek következtében nem lehet lesöpörni az asztalról ezeknek a százezreknek az életművét. Nem tudom őszintén elképzelni, hogy egy valódi népszavazás esetében mi lenne az eredmény. Tartok tőle azonban, hogy ez a nagyfokú bizalmatlanság, ami nem alaptalan a magyar népben mindazok iránt, akik ilyen-olyan vagy amolyan fokon 40 esztendőn keresztül végigjárták a kommunizmus vezetőinek iskoláit, azok iránt bizony nincs igazán mély és gyanakvásmentes bizalma. - Ön személy szerint szavazna Habsburg Ottóra? - Hát ez nagyon kemény kérdés. Nem tudom, ezen még igazából nem gondolkodtam. Nekem egy másik jelöltem volt, mielőtt még tudtam volna Habsburg Ottóról, és ez pedig a jelenlegi igazságügyminiszter, dr. Kulcsár Kálmán. Ez egy Európa-, sőt talán világhíres és ismert jogtudós, aki többek közt két évig tanított a chicagoi egyetemen. Ő tökéletesen beszél angolul, nagyon sok helyen ismerik az egész világon mint jogászt és jogtudóst. Neki talán valna olyan nemzetközi tekintélye is, és itthon is nagy tekintélye van, hogy ennek a kettős kívánalomnak eleget tudjon tenni. (folyt.)
1989. október 7., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Bánffy György a kongresszusról - 3. folyt.
|
- Művész úr Úgyis, mint Magyarország Országgyűlésének tagja nagyon szépen köszönöm ezt a beszélgetést. És ha megengedi, akkor visszatérnék még a folytatására a pártkongresszus után, amikor szeretném megtudni, hogy az addigra kiderült fejleményeket ön hogyan értékeli. - Nagyon szívesen állok rendelkezésre. Nem tudom, hogy hétfőn be tudják-e fejezni, mert elég sok zűrről értesülök a rádió tudósításain keresztül. - Például? - Nagyobb az összeütközés a régiek és az újak között - ami egyébként várható volt -, és ennek következtében lehet, hogy nem is fogják hétfőn befejezni tudni. Ezért arra kérem, hogy ha leszűrődött véleményemre kíváncsi, akkor talán mondjuk 11-ikén, szerdán hívjon fel. Jó? - Jó. Nagyon szépen köszönöm - Kérem szépen, nagyon szívesen Üdvözlöm az amerikai magyarokat +++
1989. október 7., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Mélységesen megrázott az a kép, amit október 2 3-ánaZDF 19 órás Heute adásában láttam a budapesti köztársaság hírűiadásával kapcsolatban, ugyanis a felvonultatott fiatal katonák vörös csillagos orosz formájú sapkákban voltak és a derékszijrLk csattján is csillagot láttam. Micsoda megsértése ez ennek a szomorú emlékezésnek. A Köztársaság kikiáltása sem volt jól választva ezzel a nappal, történelmünk egyik legfájdalmasabb], mert fájdalmakban gazdagok vagyunk, napja kezdődött 1956. október 23-án, és még sokan, nagyon sokan élünk, akik gyászólunk. Márpedig egy rendszerváltozás, amelyik azt hiszi, hogy ő más, mint az elődje örömet kellene, hogy okozzon. Ugyan ki az aki ma örülni tud, és akkor ezek a szörnyű vöröscsillagos sapkák megjelennek. Senki nem gondolt az új pártban arra, vagy még mindig félnek gondolni rá, és gondoskodni a vörös terror csillagjainak a végleges eltaposásáról? üdvözlettel: Ludwigné."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|