|
|
|
|
Németh Miklós miniszterelnök tévébeszéde (1. rész)
|
1989. október 22., vasárnap - ,,Tisztelt Honfitársaim Történelmünk egy nagy hete után, és egy nap napja előtt szólok Önökhöz.
A hét, ami mögöttünk van, lezárt és megnyitott egy korszakot a magyar történelemben. A magyar Parlament által elfogadott törvények jogot és okot adnak erre a minősítésre. A törvényhozók feltették a koronát arra az alkotásra, amit társadalmunk politikailag aktív erői a nemzeti haladás eszméjétől vezérelve kemény munkával, önmagukkal, egymással és a múlttal megküzdve előkészítettek. Ez teszi lehetővé, hogy most Önöket egy holnap kikiáltandó Magyar Köztársaság polgáraiként köszönthetem. Remélem, köszöntésemet legtöbbjük meghitt családi körben fogadja. A család közösségében, mely társadalmunk mindent meghatározó alapegysége, az egyéni, közösségi és nemzeti sors átélésének kerete. Ez is forrása annak az erőnek, mellyel e nép az őt földre szorító erők lanyhulása pillanatában máris felemelkedni akar. Megnyílt a múlt és kitárult a jövő. Nézzünk bátran mindkét irányba. Évtizedekig nemlétezőnek minősített kérdésekkel kerültünk hirtelen szembe, és meg kell birkóznunk velük. Sokat már legyűrtünk, de magasodik még előttünk elég. Küzdjünk meg velük, de higgyük és akarjuk: küzdelmünk végigvihető véres harcok és áldozatok nélkül, békésen. Nem úgy, mint 33 évvel ezelőtt. Hihetünk ebben, mert ez már egy másik világ, de akarnunk is kell, mert sok még bennünk a régi seb, és sok van bennünk régi önmagunkból. Nemesítsük értékké és kovácsoljuk erővé a sokáig fájdalmasan titkolni kényszerített 33 év előtti hősies áldozatot. Akkor egy tragikusan megnyomorított, nemzeti önérzetében meggyalázott, a szabadság nevében szabadságától megfosztott nép kelt fel, hogy önmaga törvényei szerint élhessen. A tiszta szándék mélyről tört fel, s ezért a kitörés tisztátalan hordalékot is felszínre dobott. Aki csak ez utóbbit látta, vagy akarta látni, tragikusan tévedett. És tragikusan vétkeztek azok, akik a levert felkelés után terrorral félemlítették meg a népet, mely nem akart mást, csak magyarként, emberi módon élni. (folyt.köv.)
1989. október 22., vasárnap 21:39
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Mélységesen megrázott az a kép, amit október 2 3-ánaZDF 19 órás Heute adásában láttam a budapesti köztársaság hírűiadásával kapcsolatban, ugyanis a felvonultatott fiatal katonák vörös csillagos orosz formájú sapkákban voltak és a derékszijrLk csattján is csillagot láttam. Micsoda megsértése ez ennek a szomorú emlékezésnek. A Köztársaság kikiáltása sem volt jól választva ezzel a nappal, történelmünk egyik legfájdalmasabb], mert fájdalmakban gazdagok vagyunk, napja kezdődött 1956. október 23-án, és még sokan, nagyon sokan élünk, akik gyászólunk. Márpedig egy rendszerváltozás, amelyik azt hiszi, hogy ő más, mint az elődje örömet kellene, hogy okozzon. Ugyan ki az aki ma örülni tud, és akkor ezek a szörnyű vöröscsillagos sapkák megjelennek. Senki nem gondolt az új pártban arra, vagy még mindig félnek gondolni rá, és gondoskodni a vörös terror csillagjainak a végleges eltaposásáról? üdvözlettel: Ludwigné."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|