|
|
 |
|
 |
1956 - tavaly és most
|
---------------------
Washington, 1989. október 23. (Amerika Hangja, Világhíradó) -
Bognár Vera most egy újabb interjúval jelentkezik:
- Beszélgetőpartnerem nem Magyarországon, hanem Washingtonban,
az Amerikai Egyesült Államok fővárosában dr. Vásárhelyi Miklós.
Szeretettel üdvözlöm, és abból az alkalomból hívtam fel, zavartam
meg washingtoni itt-tartózkodását, hogy Magyarországon egy olyan
esemény készülődik, amely talán még egy évvel ezelőtt is sokak
számára tűnt lehetetlennek.
1956. október 23-ika hivatalos magyar nemzeti ünnep. Nagy Imre
legközvetlenebb munkatársa mit érez ilyenkor?
- Természetesen rendkívüli örömöt és elégtételt érzek. Igaza
volt, amikor a kérdést feltette: valóban még egy évvel ezelőtt is
elképzelhetetlen lett volna az, ami most. Tavaly, október 23-ikán a
Jurta Színházban rendeztünk két dokumentumműsort, amelynek a
bevezetőjét én mondtam el. Ezt nem annyira engedélyezték, mint
inkább eltűrték. Tehát ez volt a formája annak, ahogy október
23-ikáról megemlékezhettünk, összesen néhány száz ember előtt egy
zsúfolt színházban. Ezt is nagy sikernek tekintettük. De még akkor
sem gondoltuk volna azt, hogy a következő évben ez egy ilyen
hatalmas nemzeti ünnep formáját ölti. Tehát egyszerűen azt
mondhatom, hogy a boldogságom és a megelégedettségem kimondhatatlan.
(folyt.)
1989. október 23., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Interjú Vásárhelyi Miklóssal - 1. folyt.
|
- Lehet, hogy ünneprontó kérdés, de hadd tegyem fel mégis: ez a
hirtelen nagy változás vajon tényleg a vezetőség hirtelen nagy
változása, vagy pedig egy politikai fogás, saját maga
népszerűsítése, belovaglás a nép szívébe egy olyan esemény hátán,
amely ennek az országnak roppant fontos.
- Maga is mondta a bevezetőjében, hogy most már én jó pár hete
nem vagyok itthon, tehát inkább a korábbi otthoni tapasztalataim és
a megérzéseim alapján válaszolhatok. Ezek alapján úgy ítélem meg,
hogy az elmúlt esztendőben olyan hihetetlen mértékben növekedett a
nyomás az 1956-os forradalom teljes politikai és erkölcsi
rehabilitálása irányában, hogy ennek egyszerűen nem lehetett volna
ellentállni. A jelenlegi vezetésben is vannak emberek - vezetők és
nem vezető pozícióban levők -, akik ezt teljes mértékben átélik.
Mások pedig politikailag szükségesnek tartják, hogy tudomásul vegyék
a közhangulatot, amelyik ezt kívánja, és ne kíséreljék meg ezzel a
hangulattal szembeszállni.
- Most már többször emlegettük, hogy néhány hete Washingtonban
van. Beszélhetnénk arról is, hogy milyen alkalomból?
- Igen. Én Washingtonban is éppen ötvenhattal kapcsolatban
vagyok. Kezdettől fogva nagyon izgatott és érdekelt az a kérdés,
hogy voltaképpen mi volt az amerikai hivatalos köröknek, elsősorban
a kormánynak, a külügyminisztériumnak, az elnöknek, az amerikai nép
vezetőinek a véleménye és a magatartása az ötvenhatos eseményekkel
kapcsolatban. (folyt.)
1989. október 23., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Interjú Vásárhelyi Miklóssal - 2. folyt.
|
Azért is vagyok Washingtonban néhány hónapig, hogy amennyire
lehet, ennek a dokumentumait kutassam fel, elsősorban az állami
levéltárban, azután el fogok menni az Eisenhower-könyvtárba és más
olyan helyekre, ahol úgy gondolom, hogy ezzel kapcsolatos
dokumentumokra találhatok.
- Talált-e máris valamit?
- Találtam sok mindent. Nem mondhatnám semmire sem, hogy
szenzációs, és olyan, amelyik az eddigi elgondolásokat
megváltoztatná. A lényege a dolognak az, hogy míg az amerikai
hivatalos körök természetesen rokonszenvvel nézték azt, ami
Magyarországon történik, ugyanakkor egy rendkívüli óvatosságot
tanúsítottak a világhelyzetre való tekintettel, s ezt a
világhelyzettel magyarázták. És ismételten utaltak arra, hogy ilyen
vonatkozásban kívánják többek között a Szabad Európát és az Amerika
Hangját is befolyásolni.
- Ha most otthon lenne, mit mondana a magyar népnek?
- Nagyon örülük annak, hogy október 23-ika nem egy pártnak vagy
csoportnak vagy egy bizonyos irányzatnak a megemlékezése, hanem a
legkülönbözőbb gondolkodású és beállítottságú embereké, és ez méltó
is 1956-hoz, hiszen köztudomású, hogy ott akár a harcokban, akár
pedig a harcokat követő stabilizáció első fázisában volt
kommunistáktól a hívőkig, papokig, munkások, diákok, a
legkülönbözőbb társadalmi rétegekhez tartozó emberek egységesen
léptek fel. (folyt.)
1989. október 23., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Interjú Vásárhelyi Miklóssal - 3. folyt.
|
Ez persze nyilvánvalóan ugyanúgy, mint Magyarországon, később ez
az egység egy differenciáláshoz vezetett volna, hisz minden
demokratikus országban a különböző gondolkozású és beállítottságú
emberek különböző pártokban, csoportosulásokban, áramlatokban
gyülekeznek. Vannak azonban olyan történelmi pillanatok, amelyek
mindenek fölé a nemzet egységét helyezik.
- Nagyon sokszor elmondott bizonyára az elmúlt hónapokban - de
hát mikor beszéljünk erről, hogyha nem most - egy pár szót Nagy
Imréről, aki nagyon hosszú utat tett meg addig, ameddig a nép, ennek
a magyar népnek a mártírja és a hőse lett.
- Igen. Nagyon szívesen beszélek erről a dologról, hiszen
valószínűleg tudja, hogy én voltam és vagyok jelenleg is elnöke
annak a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak, amelyik a június
16-ikát, amelyik egy világra szóló esemény volt és a magyar nép
nevének emeléséhez jelentősen hozzájárult, és amely Nagy Imre és
társai tisztességes eltemetésének, a végtisztesség megadásának, és
emellett sok más forradalmár elbúcsúztatásának volt a napja.
Nagy Imrét negyvenöt óta ismertem; ötvenháromtól kezdve, amikor
az úgynevezett új szakasz politikája kezdődött, akkor közelről
ismertem. Úgy hiszem, hogy a legnagyobb utat tette meg, amit ember
megtehet. Meggyőződéses doktrinér, nagyon-nagyon szigorúan elvi
marxista volt, kommunista volt, a döntő napokban és órákban azonban
felül tudott ezen emelkedni, és a nemzet, a nép iránti hűsége minden
más érzelmet háttérbe szorított benne.
Egy másik irányban ugyanazt tudnám róla mondani, mint amit annak
idején Bajcsy-Zsilinszkyről mondtunk, és amit nála tapasztalhattunk,
hiszen az ő karrierje is 1919-ben, mint különítményes tiszt
kezdődött. Tehát, mint szélsőjobboldali ember, és mégis ez az ember
mártírhalált halt azáltal, attól a szélsőjobboldaltól, amelyik a
németekkel szövetkezett, és veszélyeztette az ország létét. (folyt.)
1989. október 23., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Interjú Vásárhelyi Miklóssal - 4. folyt.
|
Nagy Imre, a volt kommunista szembefordult a Szovjetunióval és a
világ akkori összes kommunista pártjaival, amikor Magyarország
függetlenségéről, semlegességéről, önállóságáról volt szó. És ezt a
szerepet a kínpadig vállalta.
- Volt-e benne valaha is habozás vagy félelem? Gondolt-e valaha
például a családjára?
- Sajnos nehezen tudnék, nem tudok erre pontos választ adni,
hiszen mi majdnem két évig voltunk letartóztatva a perünk előtt, és
egymástól tökéletesen izolálva, úgyhogy semmilyen alkalmunk nem volt
akár egy szót is váltani egymással. Csak a tárgyaláson voltam tanúja
az ő magatartásának, amelyik rendíthetetlen, megingathatatlan volt.
Nagyon jó családapa volt, nagyon szerette az unokáit is, a barátait,
melegszívű ember volt, de ezen a tárgyaláson rettenthetetlen volt,
és minden mást háttérbe szorított az, hogy a meggyőződéséből nem
hajlandó egy jottányit sem feladni annak érdekében, hogy esetleg
megmentse az életét.
- A börtönben - úgy tudom - azért a foglyok mégis mindig
váltanak egymással információt, akármennyire nem tetszik ez az
őröknek, mindig megvan a módja. Önök hallottak-e egymásról?
- Abszolúte nem hallottunk egymásról, véges-végig magánzárkában
voltunk, és olyan rendkívül szigorú őrizet alatt, hogy jobbra is
balra is tőlünk egy-egy cella üresen maradt. Tudomásom szerint
nemcsak én, hanem a többiek is, akik ezt a pert túlélték, és akikkel
alkalmam volt beszélni, egyöntetűen azt mondták, hogy soha semmiféle
alkalmuk nem volt vádlott-társaikkal beszélni, s ugyanígy volt az én
esetemben is; nemcsak Nagy Imrével nem tudtam beszélni, hanem
egyetemista korom legjobb barátaival, Losonczi Gézával, Szilágyi
Józseffel, Gimes Miklóssal sem tudtam a vizsgálat egész ideje alatt
és a tárgyalás alatt sem még egy szemvillantást is váltani. (folyt.)
1989. október 23., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Interjú Vásárhelyi Miklóssal - 5. folyt.
|
- Nem tudtunk egymástól elbúcsúzni, rendkívül brutális volt ez
is. Amikor az ítélet elhangzott, akkor megintcsak úgy, hogy
libasorban, egymás mögött, aszerint, hogy ki hányadrendű vádlott
volt, vonultunk ki a teremből, amit akkor bírósági teremnek
neveztek, de lényegében a börtönnek egyik termét alakították át
bírósággá. Tehát vonultunk ki ebből a teremből, előttünk, mögöttünk
egy-egy magas rangú államvédelmis tiszt. És amikor kifelé mentünk,
akkor egyszerűen azokat, akik - tizen voltunk összesen - halálra
voltak ítélve, kiemelték a sorból, és rögtön vezették is el, úgyhogy
mi csak a hátukat láttuk. Tehát még egy szemvillanással sem tudtunk
elbúcsúzni egymástól.
- Dr. Vásárhelyi Miklós, nagyon szépen köszönöm ezt a megrázó
visszaemlékezést. Hadd kérdezzem még egyszer: van-e valami, amiről
nem beszéltünk, van-e valami üzenete a magyar fiatalságnak, akar-e
még valamit mondani a most először ünneplő Magyarországon, szabadon
ünneplő nemzetnek?
- Nemcsak a magyar fiatalság és nemcsak a magyar közvélemény,
hanem a világ közvéleménye számára is példamutató az a bátorság, az
a következetesség és ugyanakkor az a tisztesség és humánum, ahogy a
magyar nép és annak vezetői 1956-ban viselkedtek. És én azt hiszem,
hogy mindenki, aki ehhez a közösséghez tartozik, tehát mindenki, aki
magyar, az büszke lehet arra, hogy a magyar nép volt ennek az
1956-nak a főszereplője, az elindítója, és nem is tudom, hogy a
magyar történelem folyamán valaha is a magyar nép annyira megbecsült
lett volna, mint ebben az időben.
- Dr. Vásárhelyi Miklós, köszönöm szépen a beszélgetést, kívánok
önnek sok sikert kutatómunkájában, és a Soros Alapítvány számára
végezett munkájában is.
- Nagyon szépen köszönöm a szívélyességét és a jókívánságait.
+++
1989. október 23., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (10.23-12.20) - Padlóról talpra
"Estére a Kossuth téren újfent több tízezren gyülekeztek.... A rendőrök először jelentek meg a sapkájukon nemzetiszínű jelvénnyel, a korábbi vörös csillag helyett... Demokratizálódásuk sebessége még Szűrös átalakulásáét is felülmúlta. Részemről padlóra, illetve földre kerültem. No, nem a visszásságoktól, hanem attól, hogy előző nap még az örményeknél valami olyat ettem, ami megártott, másrészt a rettentő fáradtságtól. Jórészt tehát a fűben heverészve élveztem a műsort. Még annak sem tudtam különösebben örülni, hogy jól fogyott a Magyar Narancs, az alkalmi rikkancsok egyiket adták el a másik után."
MTV2 nézői telefonok:
"- 18 órakor a Hirekben tessék szives bemondani a totót.
- Mért engedtek szóhoz jutni szemétláda, volt ÁVH-s ügynököket, fasisztákat, szemétládákat, lázitókat. Látniuk kell, néhány száz előkészitett FIDESZ-es löki a süketet, a nagy tömeg csendben van. A nagy tömeg nem ért egyet azzal, ami ott folyik.
- Obersovszki Gyula buzi, szar alak. Elnézést a kifejezésért. Ez a most beszélő ember, ennek a Magyar Köztársasághoz semmi köze. Ez gyáván elpucolt. Magyarul rosszul beszél. Megtollasodtak, Obersovszkyval, a Fónayval, ezzel együtt. Az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, a nyugat pénzén. Most a dolgozó emberről beszélek. Vegyék már észre, hogy hogy mennek el ott az embrek, mennyire nem értenek egyet ezzel a szemétláda társasággal, és mennyire szervezték meg ezt a tapsolást, meg ezt a lazítást. Pozsgay úr„ nézze, hogy mit csinált. Németh Miklós úr, nézze,,hogy mit csinált. Ezek után gondolják, hogy önök még a jövő toéiKH valakik lesznek a választás után?"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|