|
|
 |
|
 |
Washingtoni vita a segélyről - 2.
|
E tények tükrében a Lengyelországnak szánt támogatás is - a
szükségletekhez képest - szerény: Varsó 200 millió dollárt kap
fizetési gondjainak enyhítésére, 125 millió értékű élelmiszert, 160
milliót a magánvállalkozásokat támogató alapra. A további összegek a
beruházásokat, a kereskedelmet ösztönző garanciákra, valamint
környezetvédelmi beruházásokra és a demokráciát segítő intézményekre
szolgálnak. (Összehasonlításul: az Egyesült Államok 1977, a Camp
David-i egyezmény óta csak Egyiptom gazdasági támogatására,
élelmezésére évi 3 milliárd dollárt fordít.)
Magyarország (az előzetes számítások szerint) a következő 3
évben összesen mintegy 125 millió dolláros segélyben részesülne: 40
milliót kapna a magánvállalkozási alap, a többi az említett
kereskelmi, beruházási célokra, környezetvédelemre, a
békeszolgálatra jutna.
Örvendetes, hogy mind a kormányzó republikánusok, mind a
törvényhozás mindkét házában többségben lévő demokraták szinte
egyhangúan támogatták a közösen is kidolgozott javaslatokat, bár
voltak egyesek, akik más hangot ütöttek meg. James Traficanta, a
magyarok is lakta ohiói iparvidék egyik képviselője arról beszélt,
hogy amikor 38 millió amerikainak nincs betegbiztosítása, nincs pénz
utakra-hidakra, ne segítsének más országokat - küldjék inkább a
pénzt a kaliforniai földrengés áldozatainak. Philip Crane,
konzervatív republikánus azt mondotta, hogy korai még a támogatás,
várják meg, tartósnak bizonyulnak-e a változások.
Több órás vita alakult ki arról, hogy sokkal több élelmiszert
kaphatna e pénzből Lengyelország, ha azt nem amerikai hajókon
szállítanák (amint a törvény előírja), hanem a sokkal olcsóbb
külföldi hajókon, sőt: ha az élelmiszert Európában veszik meg,
többet takarítanak meg. E javaslatokat az érdekelt iparágakat,
illetve a szakszervezeteket képviselő honatyák végülis leszavazták,
ami jól mutatja, milyen erős belpolitikai háttere lehet szinte
minden amerikai külpolitikai döntésnek. (folyt.)
1989. október 23., hétfő 11:01
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lovas Zoltán:
Jöttem, láttam, győztek (10.23-12.20) - Padlóról talpra
"Estére a Kossuth téren újfent több tízezren gyülekeztek.... A rendőrök először jelentek meg a sapkájukon nemzetiszínű jelvénnyel, a korábbi vörös csillag helyett... Demokratizálódásuk sebessége még Szűrös átalakulásáét is felülmúlta. Részemről padlóra, illetve földre kerültem. No, nem a visszásságoktól, hanem attól, hogy előző nap még az örményeknél valami olyat ettem, ami megártott, másrészt a rettentő fáradtságtól. Jórészt tehát a fűben heverészve élveztem a műsort. Még annak sem tudtam különösebben örülni, hogy jól fogyott a Magyar Narancs, az alkalmi rikkancsok egyiket adták el a másik után."
MTV2 nézői telefonok:
"- 18 órakor a Hirekben tessék szives bemondani a totót.
- Mért engedtek szóhoz jutni szemétláda, volt ÁVH-s ügynököket, fasisztákat, szemétládákat, lázitókat. Látniuk kell, néhány száz előkészitett FIDESZ-es löki a süketet, a nagy tömeg csendben van. A nagy tömeg nem ért egyet azzal, ami ott folyik.
- Obersovszki Gyula buzi, szar alak. Elnézést a kifejezésért. Ez a most beszélő ember, ennek a Magyar Köztársasághoz semmi köze. Ez gyáván elpucolt. Magyarul rosszul beszél. Megtollasodtak, Obersovszkyval, a Fónayval, ezzel együtt. Az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, a nyugat pénzén. Most a dolgozó emberről beszélek. Vegyék már észre, hogy hogy mennek el ott az embrek, mennyire nem értenek egyet ezzel a szemétláda társasággal, és mennyire szervezték meg ezt a tapsolást, meg ezt a lazítást. Pozsgay úr„ nézze, hogy mit csinált. Németh Miklós úr, nézze,,hogy mit csinált. Ezek után gondolják, hogy önök még a jövő toéiKH valakik lesznek a választás után?"
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|