Rendszerváltás és az MTI

	NDK: Végetért egy korszak (2. rész)
Bár a hiánygazdaság súlyos tünetei mindvégig megmaradtak, a lakossági ellátás lassan, de folyamatosan javult. Az ,,egységes gazdaság- és szociálpolitika,, érvényesítését szolgálta, hogy az alapvető fogyasztási cikkek és szolgáltatások árai mind a mai napig az évtizedekkel ezelőtt megállapított szinten maradtak, annak ellenére, hogy ez egyre hatalmasabb központi eszközöket igényelt. Mindez sok esetben ésszerűtlenségre, pazarlásra ösztönzött, ráadásul a támogatások miatt a termelés modernizálására már nem jutott pénz. Mindmáig szigorúan kitartottak a központi tervgazdálkodás mellett. Külpolitikai vonatkozásban számos nagy horderejű esemény fűződik Honecker nevéhez. A két német állam 1972-ben kötött alapszerződése nyomán, az NDK gazdasági teljesítőképessége és ideológiai harciasságának csillapodása láttán a nyugati államok sorra elismerték a szocialista német államot. Bár az NDK-NSZK kapcsolatok fejlődésében egyenesívű szakaszok ritkán alakultak ki, politikai összezördülés esetében a Honecker irányította berlini vezetés mindíg gondosan ügyelt arra, hogy a már elért eredményeket ne kockáztassák. Erich Honecker 1987. szeptemberi NSZK-beli látogatása a főtitkár-államfő életében és a két német állam közötti kapcsolatok alakulásában is fontos mérföldkő volt. A hetvenes években érezhetően rugalmasabbá vált az ideológiai munka, a szellemi és a kulturális élet irányítása. Az utóbbi években azonban a vezetés egyre merevebben, keményebben reagált - immár nem csak a nyugati ,,imperialista támadások,,, hanem a keletről jövő ,,glasznoszty-peresztrojka-fertőzés,, ellen is felvette a küzdelmet. A Szovjetunióban és több más szocialista országban zajló reformfolyamatok láttán egyre többen követeltek nagyobb nyíltságot, őszinteséget és reformokat az NDK-ban. Az idős, évtizedek óta vezető tisztségeket betöltő politikusokból álló Politikai Bizottság mereven elutasított mindenfajta változást, és egyre csak azt hajtogatta, hogy ,,a már bevált irányvonalat kell követni, legfeljebb azt lehet tökéletesíteni,,. A lakosságot mindinkább ingerelte, hogy a problémákról szót sem ejtő sajtó mindenről rószaszín képet festett, hogy a hatalom adminisztratív eszközökkel torolta meg, ha valaki akárcsak környezetvédelmi problémákat vetett fel vagy bár nem a rendszert támadta, de a vezetés számára kényelmetlen politikai kérdésekben szót emelt, s egyre nyomasztóbban hatott, hogy a vezetés nem kívánta lazítani a külföldi utazások rendkivül szigorú korlátozását sem. (folyt) 1989. október 18., szerda 17:19
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »