|
|
|
|
Szentágothai reahibilitálása
|
München, 1989. október 22. (SZER protestáns világ) - Nemrég arról olvastunk a sajtóban, hogy Szentágothai János orvosprofesszor is szerepel a református egyház részéről rehabilitálásra javasoltak listáján. Ez ellen Szentágothai professzor a Hitel október 4-iki számában megjelent: "Rajtam igazán nincs mit rehabilitálni, de..." című írásában szerényen tiltakozott. Kivonatosan ismertetjük a Hitel szerkesztőségének címzett nyílt levelét. - Éppenséggel kerülhettem volna a listán szereplők egyikének-másikának a helyére, de aki 1956-os ügyeit lényegében baj nélkül, írásbeli fedéssel úszta meg, az most már tudja, hogy mennyi hálával tartozik Istennek. Protestáns egyházainkban van jócskán rehabilitálni való, elsősorban saját magukat kell rehabilitálniok. A nagyobbára meghaltak emlékét kell az igazságnak megfelelően helyreállítani, hibáikat, tévedéseiket sem elhallgatva. Vallási gyökereivel kapcsolatban Szentágothai professzor elmondja, hogy bár evangélikusnak született, nem kereszteltették meg, mert szülei a szabad egyházakhoz tartozó keresztyényi testvérgyülekezetben tevékenykedtek. Csak felnőtt korban keresztelkedett meg mégpedig nem az evangélikus, hanem a református egyházban. Ezt így indokolja Szentágothai János: - Számomra addigra már közelebb állt Ravasz László, és mint diákszövetségeknek Bereczki Albert, aki konzekvens és profétikus fasiszta-ellenes magatartásával különösen imponált. Így őtőle kaptam meg a keresztséget a szükséges formális egyházváltoztatás után. Életem fájdalmas csalódása volt később, hogy az általa hirdetett nagyon is szükséges kollektív bűnbánatot a politikai rendszer ügyesen a maga javára aknázta ki, és sok más tiszta ember közt Bereczki püspököt is a maga vonalára vitte. (folyt.)
1989. október 22., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Szentágothai reahibilitálása - 1. folyt.
|
A továbbiakban megtudjuk, hogy Szentágothai professzor pécsi működésének kezdetén presbiter volt Nyári Pál református gyülekezetében, utódaival, Szamosközi Istvánnal azonban kibékíthetetlenül szembekerült, és ekkor ment át családjával Káldy Zoltán pécsi evangélikus gyülekezetébe. E tekintetben legfeljebb nekem lehet bocsánatkérni valóm a református egyháztól akkori döntésünk miatt. Még keserűbb csalódásunk volt 1957 után Káldy Zoltán püspökké történt megválasztása utáni magatartása. Valahogy éreztem, hogy ebben a helyzetben nem képes helytállni, könyörögtem is neki, hogy a felajánlott pozíciót ne vállalja el, de rögtön láttam és sejtettem következményeit már akkor kiütköző hajthatatlanságának. Hogy aztán mi lett, azt az evangélikus közvélemény úgy is tudja. Nem a kompromisszumokat kérem én számon, ennyire farizeus nem vagyok. Nem lehetett valaki például a Magyar Tudományos Akadémia elnöke bizonyos kompromisszumok nélkül. De azért az ellenforradalom szót 1956-tal kapcsolatban, de még a felszabadulást sem vettem soha a számra, vagy tollamra, hogy csak külsőségeket említsek. Különösen figyelemre méltó az, amit Szentágothai professzor a mai feladatokról ír a Hitel szerkesztőségének címzett nyílt levelében. Most egy dolgunk van, közös bűnbánattal végérvényesen szakítani mindennel, ami a protestáns egyházakban történt 1948 óta, azaz Ordas Lajos és Ravasz László félreállítása óta. Az egyház legyen valóban szolgálója a magyar népnek, de ne szolgálja ki a jogellenesen működő politikát, idejétmúlt tudományos világnézet propagalását, és főleg ne mondjon le protestáns hitelveinek demokratikus hagyományairól, amelyektől a politikai rendszer saját jól felfogott érdekében az egyházvezetés hierarchizálásával eltérítette. +++
1989. október 22., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|