|
|
 |
|
 |
KGST-Magyarország
|
Washington, 1989. október 22. (Amerika Hangja, Reggeli
világhíradó) - Most következzék egy beszámoló a KGST és Magyarország
kapcsolatáról. Európai szerkesztőségünk mikrofonjánál Simányi Tibor:
- Mi tartja még össze a KGST-t? Ez a kihívó kérdés hangzott el
nemrégiben Bécs gazdasági köreiben, és ez egyben azt is mutatja,
hogy nem nyugati politikai provokációról van szó, gazdasági kérdések
állnak előtérben, igaz azt senki sem tagadja, a gazdasági kérdések
mögött politikaiak rémlenek föl.
Az idézett bécsi gazdasági körökben megállapítják, hogy a
régebben oly fennen hangoztatott KGST integráció nem létezik. Sokkal
inkább mindenütt dezintegrációról van szó. Ez elsősorban abban
nyilvánul meg, hogy mindegyik KGST-állam minél kiadósabb nyugati
üzleteket szeretne lebonyolítani, legjobb termékeiket a nyugati
kapitalistáknak akarják eladni és a legtöbbjüknek sikerül is, és a
KGST belkereskedelme számára olyan termékek maradnak meg, amiket
Nyugaton nem lehet értékesíteni.
Ennek egyik következménye, hogy azok a KGST-államok, amelyek
termékeik minőségénél fogva nem versenyképesek azon KGST-államokkal,
amelyek nyugati üzleteket bonyolítanak le, egymás között üzletelnek.
Ezzel szemben például Magyarország - mondják bécsi körökben -
folyamatosan javítja kiviteli struktúráját, és ezzel egyenes
arányban hagyja el lépésről-lépésre a KGST belkereskedelmet. A
Nyugattal való kereskedelemnek egyik legerősebb motorja az a
szükségesség, hogy új, modern technológiát kapjon az exportáló
ország, ami az elavult géppark és az elavult termelési módszer
feljavításához okvetlenül szükséges. (folyt.)
1989. október 22., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- KGST-Magyarország - 1. folyt.
|
Hosszú évtizedeken át a kis KGST-országok a nagy Szovjetuniótól
kapták a termeléshez szüséges energiát és nyersanyagot. Ennek
azonban már régen vége szakadt. A Szovjetunió csak akkor szállít, ha
a KGST-beli testvérállam nemesvalutával, és olyan áruval fizet,
amelynek minősége megfelel a nyugati exportra szánt áruk
minőségének. Mégis történnek kísérletek arra nézve, hogy a KGST
integrációját felélesszék. Ez azonban egyre nagyobb nehézségekbe
ütközik.
A legnagyobb nehézség az, hogy az egyes tagállamok közgazdasága
különböző. Némely országok - így például Románia és az NDK -
görcsösen ragaszkodnak a központi állami tervgazdálkodáshoz. Más
országok - mint Magyarország és Lengyelország, újabban a Szovjetunió
is - a decentrralizáció útjára léptek, sőt más sikereket is
mutathatnak fel.
Mindenesetre egyet nem szabad elfelejteni: azt ugyanis, hogy a
kis KGST-államok változatlanul rá vannak szorulva a szovjet
nyersanyag és energiaszállításokra, invesztálnak a szovjetunióbeli
nyersanyag és energiaforrások kiépítésébe, és ezzel két legyet ütnek
egycsapásra. Azt, hogy megfizetik a szállítmányokat, és azt is, hogy
visszatartják a szovjet vezetőket attól, hogy a nyersanyagot és az
energiát nemesvalutáért Nyugaton adják el, mert ha a Szovjetunió egy
szép napon beszüntetné ezeket a szállításokat, akkor a többi
KGST-állam közgazdasága a katasztrófa szélére sodródna. Ezért aztán
nem lehet csodálni, hogy azok a hírek, amelyek szerint a szovjet
kormány csökkenteni kívánja a Magyarországra szállított elektromos
áram mennyiségét, magyar részről odavezetett, hogy Budapest az eddig
szokásos transzfer-rubel helyett hajlandó lenne nyugati valutával
fizetni.
Eddig mindenesetre csak Magyarországnak sikerült a KGST-vel
folytatott külkereskedelmét a felére csökkenteni. A többiek sokkal
nagyobb mértékben függnek a Szovjetuniótól, mert termékeik nem
versenyképesek a nyugati piacokon. +++
1989. október 22., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|