|
|
 |
|
 |
Interjú Somogyi Ferenccel
|
-------------------------
Washington, 1989. október 22. (Amerika Hangja, Esti híradó) -
Itt New York, a mikrofonnál Thassy Jenő. Az ENSZ indonéziai
szalonjában vendége vagyok a magyar delegáció jelen vezetőjének, dr.
Somogyi Ferenc államtitkárnak, aki ezen a székházon kívül, a New
York-i külügyi társaságban tartott egy nagy érdeklődéssel várt és
fogadott előadást.
- Államtitkár úr
Kezdetben azt szeretném, hogyha lefestené a
miniatür portréját annak a tájképnek, amit adott a New York-i
külügyi társaságnak.
- A társaság kérésének megfelelően az előadás első részében a
magyar külpolitika legfontosabb törekvéseiről szóltam, különös
tekintettel azokra a kérdésekre, amelyek szoros összefüggésben
vannak hazánknak a kelet-nyugati kapcsolatokban elfoglalt helyét az
itt betöltött szerepével, illetve a szomszéd országokhoz és a
szövetségeseinkhez fűződő viszonnyal.
Ebben az előadásban megpróbáltam bemutatni azt a rendkívül
szoros összefüggést, ami a hazai fejlemények, a pozitív irányú
reformfolyamatok, illetve az ennek kedvező nemzetközi feltételeinek
biztosítására hivatott magyar külpolitika között van.
Az előadás második részében pedig az érdeklődők számos kérdésére
válaszolva konkrét ügyekben adtam tájékoztatást. Ezek is alapvetően
elsősorban a hazai háttérre, a legújabb fejleményekre vonatkoztak,
illetve azokat a kérdéseket érintették, amelyek külpolitikánk
előterében állnak egyébként is, beleértve kétoldalú kapcsolatainkat,
illetve azokat a globális problémákat, amelyek a világ szinte minden
országában egyformán jelentkeznek - környezetvédelem, emberi jogok,
leszerelés, biztonság satöbbi. (folyt.)
1989. október 22., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Interjú Somogyi Ferenccel - 1. folyt.
|
- Igen. Nagyon nagy örömömre szolgált, hogy meglehetősen nagy
számban jelentek meg a külpolitikai társaság tagjai és vendégei, s
egy zsúfolásig megtöltött teremben mondhattam el ezeket az általam
fontosnak ítélt információkat, illetve a hallgatóság által fontosnak
ítélt kérdésekre a válaszokat. És úgy érzem, hogy önmagában az a
tény, hogy magát az előadást megszervezték, majd ilyen kedvezően
fogadták, és az előadás után még egy teljes óráig informális keretek
között is nagyon élénk eszmecsere folyt mindarról, ami bennünket
otthon, illetve a világban érdekel, azt mutatja, hogy itt, az
Egyesült Államokban is komoly érdeklődéssel kísérik a magyarországi
folyamatokat és tevékenységünket a nemzetközi közegben is.
- Volt olyan a kérdezők között, aki lépést tudott tartani az
eseményekkel? Ez volt a nap, amikor a magyar parlament hatalmas
változásokat hozott be, egy átmeneti alkotmányt satöbbi. Történt-e
ilyen tárgyú kérdés?
- Számomra meglepő volt, hogy a jelenlevők és a kérdezők közül
többen nagyon pontosan ismerték a legfontosabb részleteit mindannak,
ami Magyarországon történik. Tulajdonképpen abban a szerencsében
volt részem, hogy a közvetlen híradások alapján már bejelenthettem
azoknak a változásoknak, jelentős változásoknak egy részét az
előadás kezdetekor, amik éppen a tegnapi parlamenti ülésen kerültek
elfogadásra. Természetesen néhányan erről még nem értesültek, de
számomra - mondom - egyrészt meglepő, másrészt nagyon bátorító volt
azt tapasztalni, hogy azok, akik a magyarországi fejlemények iránt
ilyen komoly érdeklődést mutatnak, azok megtalálják a módját annak
is, hogy a legfrissebb fejleményekről rövid időn belül értesüljenek
a nagy földrajzi távolságoktól eltekintve. (folyt.)
1989. október 22., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Interjú Somogyi Ferenccel - 2. folyt.
|
- Az egyik monumentális változás volt a keletnémet vezetőségbe
beállott változás, és itteni megfigyelők közül sokan Magyarország
szerepét látják ebben a változásban, illetve egy élesztőszerű
szerepet a menekültek kibocsátásával, majd a közhangulatnak az
utcára csapásával. Mi a helyzet jelenleg Magyarország és
Kelet-Németország között, államtitkár úr?
- Némileg pontosítanám a kérdés feltevését. Nem szeretném, ha
olyan látszat keletkezne, hogy a magunk részéről bármilyen formában
is befolyásoltuk az NDK-beli fejleményeket, hiszen nagyon szigorúan
tartjuk magunkat azokhoz az elvekhez, miszerint minden országnak,
minden népnek saját joga meghatározni saját fejlődésének útját és
módját.
Természetesen ami a változások lényegét illeti, megbízható,
felelősségteljes véleményt még nem formálhatok, hiszen nagyon kevés
információ áll rendelkezésemre a tekintetben, hogy a változás - az
egyik szélsőséget véve - egyszerű személycsere csak, vagy pedig
komoly tartalmi változásokat magában foglaló folyamat elindítója.
A Magyarország ivolválását ebben az egész folyamatban
természetesen olyan értelemben nem tagadható, hogy mi is részesei
voltunk annak a jelenségnek, amelynek keretében több ezer, sőt több
tízezer NDK-állampolgár hagyta el országát a Német Szövetségi
Köztársaságba települve, és ezek közül jó néhányan Magyarországon
keresztül akartak az NSZK-ba jutni.
- A német változások mellett a nem változott országok - Románia,
Csehszlovákia - okoznak problémát. Hogyan látja a velük való
kapcsolatot államtitkár úr? (folyt.)
1989. október 22., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Interjú Somogyi Ferenccel - 3. folyt.
|
- Én úgy gondolom, hogy akkor, amikor Kelet-Európában is egyre
inkább felszínre kerülnek a különböző országok természetesen eltérő
érdekei, akkor önmagában az a tény, hogy bizonyos kérdésekben vita
van bizonyos országok között, az magától értetődik. Úgy érzem,
természetesnek kell elfogadni azt a helyzetet, amikor a különböző
ideológiai, politikai kérdésekben képviselt álláspontunk vagy fontos
gazdasáirányítási, gazdaságfejlesztési kérdésekben képviselt
álláspontunk között meglévő különbségek következményeként egyes
konkrét kérdésekben eltérőek a vélemények.
Nekünk az a véleményünk - és azt gondoljuk, hogy minden
országnak ez kell, hogy az érdeke legyen, hiszen senki, felelősen
gondolkodó politikus nem lehet érdekelt abban, hogy a térség
destabilizálódjék, tehát az érdekünk az és arra is törekszünk -,
hogy a meglévő ideológiai megközelítésben a különbségek ellenére is
fenntartsuk a normális államközi kapcsolatokat ezekkel az
országokkal, hiszen ehhez nekünk is és meggyőződésünk szerint nekik
is nagyon fontos politikai és gazdasági érdeke is fűződik azon túl,
hogy a történelem, és a földrajz tulajdonképpen együtt él és (...)
bennünket.
- Mi történik egy olyan partnerrel, mint például Ceausescu, aki
nem nagyon tartja be a nemzetközi szabályokat és játékszabályokat?
- Természetesen általában könnyebb olyan partnerekkel
együttműködni, akik ragaszkodnak és következetesen betartják a
nemzetközi játékszabályokat, még akkor is, ha a véleménye bizonyos
kérdésekben eltérőek -, és sokkal nehezebb olyan relációban, amikor
ilyenfajta megbízhatóságra nem számíthatunk. De nagyon reméljük,
hogy azok a nemzetközi körülmények, amelyek most egyértelműen az
együttműködés, az általános emberi értékek tiszteletben tartása felé
mutatnak, abba az irányba mutatnak, amelyek erősítik az európai
blokkszemlélet, az európai megosztottság felszámolását. Ezek olyan
objektív körülményeket és feltételeket teremtenek, amelyek mindenki
számára mintegy kötelező követelményként fogalmazzák meg, hogy
legalább a minimális európai játékszabályokat betartsák. (folyt.)
1989. október 22., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Interjú Somogyi Ferenccel - 4. folyt.
|
- Amikor a magyar külpolitika törekvéseiről beszélünk, akkor
talán legpontosabban úgy tudjuk megfogalmazni az elsődleges
célunkat, hogy a magyar nemzeti érdekek képviselete az adott
nemzetközi realitások között. A nemzetközi realitások között
tartanám számon a geopolitikai adottságot, nemzetközi szerződéses
kötelezettségeinket.
Ebben az összefüggésben mondanám, hogy úgy értékeljük, miszerint
Magyarországnak a varsói szerződésbeli tagsága és szövetsége a
környező országokkal egy olyan adottság, amely ma szerves részét
képezi az európai erőegyensúlynak, s annak a kapcsolatrendszernek,
amely erre az erőegyensúlyra épül.
Tehát úgy gondoljuk - legalábbis személy szerint nekem az a
véleményem -, hogy nem időszerű Magyarországnak a Varsói
Szerződésből való kivonulása, hiszen ez nem lehet egyoldalú magyar
döntés eredménye, mert - amint azt a történelemből tudjuk - egy
ország semlegessége sosem egyoldalú lépés eredménye, feltételezi a
nemzetközi politika más tényezőinek megértését, sőt semlegesség
esetében garanciájját is.
Sokkal inkább úgy gondolom, hogy rövid távon elsődleges
feladatunk az, hogy folytassuk tovább ezeket az erőveszítéseket,
amelyeknek a célja a Varsói Szerződés tartalmi és formai
megreformálása, annak biztosítása, hogy a szocialista országok egy
részében - így a Szovjetunióban is - érvényesülő új gondolkodásmód
következetesen érvényesüljön a Varsói Szerződés tevékenységében,
egyre inkább váljon továbbra is még demokratikusabbá a varsói
szerződésbeli döntéshozatali mechanizmus, és ebben a szellemben
modernizáljuk, áramvonalasítsuk kapcsolatainkat a Varsói Szerződés
más tagállamaival kétoldalú alapon is. (folyt.)
1989. október 22., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú Somogyi Ferenccel - 5. folyt.
|
Természetesen távlati célként napirenden tartjuk a magyar
semlegesség megteremtését, de úgy vélem, hogy ez csak szoros
összefüggésben a már előbb említett pozitív európai folyamatokkal
valósítható meg. Tehát amikor kialakulnak azok a feltételek, amik a
magyar semlegesség kezdeményezését és megteremtését szolgálja már
majd a kiindulópontként említett magyar nemzeti érdekeket, akkor
látjuk ezt olyan feladatnak, amit igazán napirendre kell tűzni.
- Milyen mértékben befolyásolja a belpolitika a magyar
külpolitikát?
- Azt hiszem, minden ország esetében nagyon szoros
kölcsönhatásnak kell lenni hosszú távon a belpolitika és a
külpolitika között. Jelen esetben úgy gondolom, hogy ez az
összefüggés még a szokásosnál is szorosabb. Egyrészt azért, mert kis
ország lévén - ahogy azt történelmünk is bizonyítja - nagyon fontos
szerephez jutottak és jutnak a külső tényezők, tehát alapvető
feltétele a reformfolyamat sikerének az, hogy a nemzetközi
feltételek is kedvezően alakuljanak.
Ugyanakkor visszafelé is igaz az összefüggés. Meggyőződésem,
hogy mivel a reformfolyamat, a megújulási kísérlet az ország
elsődleges nemzeti érdeke, a külpolitikának is legfontosabb feladata
az ehhez szükséges kedvező nemzetközi feltételek megteremtése és
biztosítása.
Ezzel összefüggésben szólnék még arról, hogy nagyon sokszor
felmerül a magyar külpolitika folyamatosságának és megújulásának
kérdése. (folyt.)
1989. október 22., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Interjú Somogyi Ferenccel - 6. folyt.
|
Én úgy gondolom, hogy mindkét elemnek helye van egy valós
értékelésben. Arra gondolok, hogy amikor a korábbi évek
külpolitikájának előremutató pozitív elemei kompromisszumok
keresését, a nemzetközi együttműködés bővítését szolgáló lépéseinket
tekintjük, akkor valóban a magyar külpolitika folyamatosságáról
beszélhetünk.
Ugyanakkor egyfajta alapvető változás is megfigyelhető. Mert
addig, amíg a korábbi évtizedekben a magyar külpolitika nemzeti
sajátosságainak, nemzeti vonásainak, általában önállóságának
növelésére irányuló törekvések mindig bizonyos értelemben a
szocialista internacionalizmus vagy a nagyon nehezen megfogalmazható
szocialista közösségbeli közös érdekek prizmáján keresztül kerültek
megítélésre, addig ma kifejezetten a belső folyamatok szerves
folytatásaként, azok következményeként - sőt talán pontosabb, ha úgy
fogalmazok: követelményeként - tűzik ki a magyar külpolitika céljául
azt, hogy biztosítsa a nemzetközi kapcsolatok rendszerébe való minél
teljesebb integrálódásunkat és azt, hogy Magyarország a szó igazi,
tág értelmében európai országgá váljék.
- Európai országról beszélve szovjet vezető, Mihail Gorbacsov
elnök részéről sokszor elhangzott az európai népek családja, az
európai otthon. Hogyan értelmezi ezt államtitkár úr?
- Én ezt egy nagyon pozitív kezdeményezésnek, nagyon konstruktív
megközelítésnek fogom fel. Azt gondolom, hogy ez egyik nagyon fontos
eleme annak az Európában egyre inkább teret nyerő törekvésnek,
amelynek célja, hogy felszámoljuk a kontinens évtizedek óta tartó
megosztottságát, és életre hívjuk azt a közös európai identitást,
ami objektíve létezik, csak bizonyos politikai, ideológiai
körülmények, a nemzetközi helyzet alakulása ennek érvényre jutását
hosszú ideig megakadályozta. (folyt.)
1989. október 22., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú Somogyi Ferenccel - 7. folyt.
|
Függetlenül attól, hogy ezt most közös európai háznak vagy az
európai biztonság új rendszerének, vagy bárminek nevezzük, úgy
érzem, hogy ez nagyon jól szolgálja Európa valamennyi népének az
érdekeit. Tekintettel arra, hogy Európa mindig is nagyon komoly
meghatározó szerepet játszott a világ sorsának alakulásában,
közvetve pozitív befolyást gyakorolhat a világtörténelem egészére
is.
- De hogyan lehetséges egy európai közös ház, amikor egyik
szobából nem lehet a másikba átjárni, lásd: Románia, Magyarország,
Csehszlovákia, Kelet-Németország. Mi a megoldás erre? Felmerül-e
például a Külügyminisztériumban egy Duna föderációnak a lehetősége,
történnek-e kezdeményezések ebben az irányban?
- Természetesen a közös európai ház megteremtése nem megy egyik
napról a másikra, hiszen számításba kell venni azokat a realitásokat
és konkrét helyzeteket, amelyek Európában ma uralkodnak. Ugyanakkor
én mégis optimista vagyok, hiszen világosan látom azokat az egyre
erődöső pozitív tendenciákat is, amelyek a jelenleg még meglévő
akadályok felszámolása irányába mutatnak.
Gondolok arra, hogy az európai biztonsági és együttműködési
folyamat különböző fázisaiban megfogalmazott egyre pozitívabb
dokumentumok tartalmazzák azokat az elengedhetetlen alapelveket,
amelyeknek a megvalósítása fokozatosan hozzájárul majd olyan
feltételek megteremtéséhez, amelyek lehetővé teszik majd a közös
európai ház létrehozását.
Joggal említette, hogy jelenleg még adódnak olyan helyzetek,
amikor a közös európai ház egyik alapkövetelményét, nevezetesen az
emberek szabad mozgását bizonyos tényezők és korlátok akadályozzák,
én úgy gondolom, ha azokat az elveket, amelyeket egyébként az
európai folyamatban részt vevő valamennyi állam aláírt, a
gyakorlatban is érvényesítsük - és én azt hiszem, hogy ez az
egyetlen valóban fair eljárás -, akkor ez komoly hozzájárulást
jelent majd ahhoz, hogy más, hasonló jellegű pozitív elmozdulásokkal
együtt megteremtődjenek egy közös európai ház alapjai. (folyt.)
1989. október 22., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Interjú Somogyi Ferenccel - 8. folyt.
|
Ami pedig a környező országokkal, a közép-európai, tágan
értelmezett közép-európai szubrégióval való szorosabb együttműködést
illeti, mi természetesen úgy látjuk, hogy ebben az általában
kibontakozó kedvező európai légkörben különösen kedvező lehetőségek
kínálkoznak arra, hogy a kölcsönös érdekek alapján, a hagyományosan
jó korábbi együttműködés, tradicionális kapcsolatok alapján egy
kicsit még inkább előremutató konkrét együttműködés alakuljon ki.
Ennek példájaként említhetném például a legutóbbi magyar
kezdeményezést, amely Jugoszlávia és Ausztria vonatkozásában
szorgalmazza egyfajta olyan biztonsági és együttműködési övezet
létrehozását, amellyel az alapvetően fontos katonai aspektusok
mellett a három országnak más, gazdasági, környezetvédelmi,
humanitárius területen való együttműködését is előirányozza.
Ugyanebbe a kategóriába tartozik például az Alpok-Adria és
újabban Pannonia néven említett egymüttműködés, amely ezt a kört
Olaszországgal, Bajorországgal, bizonyos összefüggésben Svájccal is
bővítve ismét csak egyfajta szubregionális keretekben próbál előre
haladni az európai pozitív folyamatok támogatásában.
Természetesen joggal felvetődik a kérdés, hogy más irányban -
tehát keleti szomszédaink felé - is kínálkoznak-e ilyen lehetőségek.
Ezzel kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy egyelőre azt látjuk,
elsősorban kétoldalú alapon kínálkozik lehetőség az együttműködés
korszerűsítésére és fejlesztésére. Érdemes a Szovjetunióra utalni,
ebben a viszonylatban máris komoly lépések történtek, és még további
lépések szerepelnek napirenden, amik a két ország közötti
kapcsolatok modernizálását célozzák. (folyt.)
1989. október 22., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Interjú Somogyi Ferenccel - 9. folyt.
|
- Mindez rendkívül biztatóan hangzik. Elkövetkezhet-e azonban
valami, amitől Kelet-Németországban ebben a pillanatban tartanak:
egy visszakozás, sőt egy ennél rosszabb lehetőség: visszarendeződés,
változás a Szovjetunióban és egyebütt?
- Bár semminek a lehetőségét nem lehet abszolúte kizárni, mégis
meggyőződésem, hogy egy ilyenfajta visszarendeződés nem reális
alternatíva. Magyarország esetében nem tartom ezt reálisnak azért,
mert teljesen világossá vált az egész magyar társadalom számára -
függetlenül attól, hogy a most szerveződő politikai pártok közül
melyikbe tartozik az illető magyar állampolgár -, hogy a korábbi
próbálkozásunk, a szocializmus sztálini modellje abszolúte
alkalmatlannak bizonyult arra, hogy az ország fejlődését biztosítsa.
Tehát teljesen értelmetlen és irreális lenne egy olyan valamihez
visszatérni, amely már bebizonyította életképtelenségét.
Hasonló okkal nem tartom valószínűnek, hogy a Szovjetunióban
ilyen jellegű változás következzen be, hiszen ott is világosan
felismerték, hogy csak előremozdulva, a társadalmat korszerűsítve, a
demokratizálást erősítve lehet megfelelni azoknak a
követelményeknek, amely a Szovjetunióval szemben, az országon belül
és az országon kívül is megfogalmazódnak.
Ami pedig a szovjetunióbeli változásoknak a magyarországi
reformfolyamatra való hatását illeti, azt hiszem, itt egy nagyon
komplex összefüggésről van szó. Az összefüggés egyik oldala az, hogy
természetesen önmagában az a tény, miszerint a Szovjetunió a
problémák megoldását a mi kísérleteinkkel azonos irányban és hasonló
módon keresi, ez mindenképpen nagyon pozitív hozzájárulás ahhoz,
hogy arról beszélhessünk: a nemzetközi feltételek általában most
kedvezőbbek a magyarországi reformfolyamat számára. Ugyanakkor
azonban meggyőződésem szerint nincs olyan közvetlen összefüggés a
két országban folyó átalakulási folyamat között, amely automatikusan
maga után vonná azt, hogy például a Szovjetunióban bekövetkező
bármiféle visszaesés eleve kizárná egy magyarországi folyamat
sikeres továbbvitelének lehetőségét. (folyt.)
1989. október 22., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Interjú Somogyi Ferenccel - 10. folyt.
|
- Alapvetően optimista vagyok, és ezt arra alapozom, hogy az
általánosan tapasztalható, az együttműködés fejlesztése irányába
mutató tendenciák erősödése mellett, amikor mi a nemzetközi
feltételek figyelembevételének szükséggességéről beszélünk, mindig
beleértjük annak a lehetőségét is, hogy ezeket a feltételeket
szerény eszközeinkkel igyekezzünk a számunkra megfelelő irányban
módosítani. Ebben látom tevékenységünk értelmét, és úgy gondolom,
hogy ez az, amivel a leginkább szolgálhatjuk a magyar nemzet
érdekeit.
- Kedves hallgatóim
Dr. Somogyi Ferenc külügyi államtitkárt
hallották az ENSZ indonéziai szalonjából két ülés közötti szünetben.
+++
1989. október 22., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|