|
|
|
|
Interjú Somogyi Ferenccel
|
------------------------- Washington, 1989. október 22. (Amerika Hangja, Esti híradó) - Itt New York, a mikrofonnál Thassy Jenő. Az ENSZ indonéziai szalonjában vendége vagyok a magyar delegáció jelen vezetőjének, dr. Somogyi Ferenc államtitkárnak, aki ezen a székházon kívül, a New York-i külügyi társaságban tartott egy nagy érdeklődéssel várt és fogadott előadást. - Államtitkár úr Kezdetben azt szeretném, hogyha lefestené a miniatür portréját annak a tájképnek, amit adott a New York-i külügyi társaságnak. - A társaság kérésének megfelelően az előadás első részében a magyar külpolitika legfontosabb törekvéseiről szóltam, különös tekintettel azokra a kérdésekre, amelyek szoros összefüggésben vannak hazánknak a kelet-nyugati kapcsolatokban elfoglalt helyét az itt betöltött szerepével, illetve a szomszéd országokhoz és a szövetségeseinkhez fűződő viszonnyal. Ebben az előadásban megpróbáltam bemutatni azt a rendkívül szoros összefüggést, ami a hazai fejlemények, a pozitív irányú reformfolyamatok, illetve az ennek kedvező nemzetközi feltételeinek biztosítására hivatott magyar külpolitika között van. Az előadás második részében pedig az érdeklődők számos kérdésére válaszolva konkrét ügyekben adtam tájékoztatást. Ezek is alapvetően elsősorban a hazai háttérre, a legújabb fejleményekre vonatkoztak, illetve azokat a kérdéseket érintették, amelyek külpolitikánk előterében állnak egyébként is, beleértve kétoldalú kapcsolatainkat, illetve azokat a globális problémákat, amelyek a világ szinte minden országában egyformán jelentkeznek - környezetvédelem, emberi jogok, leszerelés, biztonság satöbbi. (folyt.)
1989. október 22., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Interjú Somogyi Ferenccel - 1. folyt.
|
- Igen. Nagyon nagy örömömre szolgált, hogy meglehetősen nagy számban jelentek meg a külpolitikai társaság tagjai és vendégei, s egy zsúfolásig megtöltött teremben mondhattam el ezeket az általam fontosnak ítélt információkat, illetve a hallgatóság által fontosnak ítélt kérdésekre a válaszokat. És úgy érzem, hogy önmagában az a tény, hogy magát az előadást megszervezték, majd ilyen kedvezően fogadták, és az előadás után még egy teljes óráig informális keretek között is nagyon élénk eszmecsere folyt mindarról, ami bennünket otthon, illetve a világban érdekel, azt mutatja, hogy itt, az Egyesült Államokban is komoly érdeklődéssel kísérik a magyarországi folyamatokat és tevékenységünket a nemzetközi közegben is. - Volt olyan a kérdezők között, aki lépést tudott tartani az eseményekkel? Ez volt a nap, amikor a magyar parlament hatalmas változásokat hozott be, egy átmeneti alkotmányt satöbbi. Történt-e ilyen tárgyú kérdés? - Számomra meglepő volt, hogy a jelenlevők és a kérdezők közül többen nagyon pontosan ismerték a legfontosabb részleteit mindannak, ami Magyarországon történik. Tulajdonképpen abban a szerencsében volt részem, hogy a közvetlen híradások alapján már bejelenthettem azoknak a változásoknak, jelentős változásoknak egy részét az előadás kezdetekor, amik éppen a tegnapi parlamenti ülésen kerültek elfogadásra. Természetesen néhányan erről még nem értesültek, de számomra - mondom - egyrészt meglepő, másrészt nagyon bátorító volt azt tapasztalni, hogy azok, akik a magyarországi fejlemények iránt ilyen komoly érdeklődést mutatnak, azok megtalálják a módját annak is, hogy a legfrissebb fejleményekről rövid időn belül értesüljenek a nagy földrajzi távolságoktól eltekintve. (folyt.)
1989. október 22., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Interjú Somogyi Ferenccel - 2. folyt.
|
- Az egyik monumentális változás volt a keletnémet vezetőségbe beállott változás, és itteni megfigyelők közül sokan Magyarország szerepét látják ebben a változásban, illetve egy élesztőszerű szerepet a menekültek kibocsátásával, majd a közhangulatnak az utcára csapásával. Mi a helyzet jelenleg Magyarország és Kelet-Németország között, államtitkár úr? - Némileg pontosítanám a kérdés feltevését. Nem szeretném, ha olyan látszat keletkezne, hogy a magunk részéről bármilyen formában is befolyásoltuk az NDK-beli fejleményeket, hiszen nagyon szigorúan tartjuk magunkat azokhoz az elvekhez, miszerint minden országnak, minden népnek saját joga meghatározni saját fejlődésének útját és módját. Természetesen ami a változások lényegét illeti, megbízható, felelősségteljes véleményt még nem formálhatok, hiszen nagyon kevés információ áll rendelkezésemre a tekintetben, hogy a változás - az egyik szélsőséget véve - egyszerű személycsere csak, vagy pedig komoly tartalmi változásokat magában foglaló folyamat elindítója. A Magyarország ivolválását ebben az egész folyamatban természetesen olyan értelemben nem tagadható, hogy mi is részesei voltunk annak a jelenségnek, amelynek keretében több ezer, sőt több tízezer NDK-állampolgár hagyta el országát a Német Szövetségi Köztársaságba települve, és ezek közül jó néhányan Magyarországon keresztül akartak az NSZK-ba jutni. - A német változások mellett a nem változott országok - Románia, Csehszlovákia - okoznak problémát. Hogyan látja a velük való kapcsolatot államtitkár úr? (folyt.)
1989. október 22., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Interjú Somogyi Ferenccel - 3. folyt.
|
- Én úgy gondolom, hogy akkor, amikor Kelet-Európában is egyre inkább felszínre kerülnek a különböző országok természetesen eltérő érdekei, akkor önmagában az a tény, hogy bizonyos kérdésekben vita van bizonyos országok között, az magától értetődik. Úgy érzem, természetesnek kell elfogadni azt a helyzetet, amikor a különböző ideológiai, politikai kérdésekben képviselt álláspontunk vagy fontos gazdasáirányítási, gazdaságfejlesztési kérdésekben képviselt álláspontunk között meglévő különbségek következményeként egyes konkrét kérdésekben eltérőek a vélemények. Nekünk az a véleményünk - és azt gondoljuk, hogy minden országnak ez kell, hogy az érdeke legyen, hiszen senki, felelősen gondolkodó politikus nem lehet érdekelt abban, hogy a térség destabilizálódjék, tehát az érdekünk az és arra is törekszünk -, hogy a meglévő ideológiai megközelítésben a különbségek ellenére is fenntartsuk a normális államközi kapcsolatokat ezekkel az országokkal, hiszen ehhez nekünk is és meggyőződésünk szerint nekik is nagyon fontos politikai és gazdasági érdeke is fűződik azon túl, hogy a történelem, és a földrajz tulajdonképpen együtt él és (...) bennünket. - Mi történik egy olyan partnerrel, mint például Ceausescu, aki nem nagyon tartja be a nemzetközi szabályokat és játékszabályokat? - Természetesen általában könnyebb olyan partnerekkel együttműködni, akik ragaszkodnak és következetesen betartják a nemzetközi játékszabályokat, még akkor is, ha a véleménye bizonyos kérdésekben eltérőek -, és sokkal nehezebb olyan relációban, amikor ilyenfajta megbízhatóságra nem számíthatunk. De nagyon reméljük, hogy azok a nemzetközi körülmények, amelyek most egyértelműen az együttműködés, az általános emberi értékek tiszteletben tartása felé mutatnak, abba az irányba mutatnak, amelyek erősítik az európai blokkszemlélet, az európai megosztottság felszámolását. Ezek olyan objektív körülményeket és feltételeket teremtenek, amelyek mindenki számára mintegy kötelező követelményként fogalmazzák meg, hogy legalább a minimális európai játékszabályokat betartsák. (folyt.)
1989. október 22., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Interjú Somogyi Ferenccel - 4. folyt.
|
- Amikor a magyar külpolitika törekvéseiről beszélünk, akkor talán legpontosabban úgy tudjuk megfogalmazni az elsődleges célunkat, hogy a magyar nemzeti érdekek képviselete az adott nemzetközi realitások között. A nemzetközi realitások között tartanám számon a geopolitikai adottságot, nemzetközi szerződéses kötelezettségeinket. Ebben az összefüggésben mondanám, hogy úgy értékeljük, miszerint Magyarországnak a varsói szerződésbeli tagsága és szövetsége a környező országokkal egy olyan adottság, amely ma szerves részét képezi az európai erőegyensúlynak, s annak a kapcsolatrendszernek, amely erre az erőegyensúlyra épül. Tehát úgy gondoljuk - legalábbis személy szerint nekem az a véleményem -, hogy nem időszerű Magyarországnak a Varsói Szerződésből való kivonulása, hiszen ez nem lehet egyoldalú magyar döntés eredménye, mert - amint azt a történelemből tudjuk - egy ország semlegessége sosem egyoldalú lépés eredménye, feltételezi a nemzetközi politika más tényezőinek megértését, sőt semlegesség esetében garanciájját is. Sokkal inkább úgy gondolom, hogy rövid távon elsődleges feladatunk az, hogy folytassuk tovább ezeket az erőveszítéseket, amelyeknek a célja a Varsói Szerződés tartalmi és formai megreformálása, annak biztosítása, hogy a szocialista országok egy részében - így a Szovjetunióban is - érvényesülő új gondolkodásmód következetesen érvényesüljön a Varsói Szerződés tevékenységében, egyre inkább váljon továbbra is még demokratikusabbá a varsói szerződésbeli döntéshozatali mechanizmus, és ebben a szellemben modernizáljuk, áramvonalasítsuk kapcsolatainkat a Varsói Szerződés más tagállamaival kétoldalú alapon is. (folyt.)
1989. október 22., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú Somogyi Ferenccel - 5. folyt.
|
Természetesen távlati célként napirenden tartjuk a magyar semlegesség megteremtését, de úgy vélem, hogy ez csak szoros összefüggésben a már előbb említett pozitív európai folyamatokkal valósítható meg. Tehát amikor kialakulnak azok a feltételek, amik a magyar semlegesség kezdeményezését és megteremtését szolgálja már majd a kiindulópontként említett magyar nemzeti érdekeket, akkor látjuk ezt olyan feladatnak, amit igazán napirendre kell tűzni. - Milyen mértékben befolyásolja a belpolitika a magyar külpolitikát? - Azt hiszem, minden ország esetében nagyon szoros kölcsönhatásnak kell lenni hosszú távon a belpolitika és a külpolitika között. Jelen esetben úgy gondolom, hogy ez az összefüggés még a szokásosnál is szorosabb. Egyrészt azért, mert kis ország lévén - ahogy azt történelmünk is bizonyítja - nagyon fontos szerephez jutottak és jutnak a külső tényezők, tehát alapvető feltétele a reformfolyamat sikerének az, hogy a nemzetközi feltételek is kedvezően alakuljanak. Ugyanakkor visszafelé is igaz az összefüggés. Meggyőződésem, hogy mivel a reformfolyamat, a megújulási kísérlet az ország elsődleges nemzeti érdeke, a külpolitikának is legfontosabb feladata az ehhez szükséges kedvező nemzetközi feltételek megteremtése és biztosítása. Ezzel összefüggésben szólnék még arról, hogy nagyon sokszor felmerül a magyar külpolitika folyamatosságának és megújulásának kérdése. (folyt.)
1989. október 22., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Interjú Somogyi Ferenccel - 6. folyt.
|
Én úgy gondolom, hogy mindkét elemnek helye van egy valós értékelésben. Arra gondolok, hogy amikor a korábbi évek külpolitikájának előremutató pozitív elemei kompromisszumok keresését, a nemzetközi együttműködés bővítését szolgáló lépéseinket tekintjük, akkor valóban a magyar külpolitika folyamatosságáról beszélhetünk. Ugyanakkor egyfajta alapvető változás is megfigyelhető. Mert addig, amíg a korábbi évtizedekben a magyar külpolitika nemzeti sajátosságainak, nemzeti vonásainak, általában önállóságának növelésére irányuló törekvések mindig bizonyos értelemben a szocialista internacionalizmus vagy a nagyon nehezen megfogalmazható szocialista közösségbeli közös érdekek prizmáján keresztül kerültek megítélésre, addig ma kifejezetten a belső folyamatok szerves folytatásaként, azok következményeként - sőt talán pontosabb, ha úgy fogalmazok: követelményeként - tűzik ki a magyar külpolitika céljául azt, hogy biztosítsa a nemzetközi kapcsolatok rendszerébe való minél teljesebb integrálódásunkat és azt, hogy Magyarország a szó igazi, tág értelmében európai országgá váljék. - Európai országról beszélve szovjet vezető, Mihail Gorbacsov elnök részéről sokszor elhangzott az európai népek családja, az európai otthon. Hogyan értelmezi ezt államtitkár úr? - Én ezt egy nagyon pozitív kezdeményezésnek, nagyon konstruktív megközelítésnek fogom fel. Azt gondolom, hogy ez egyik nagyon fontos eleme annak az Európában egyre inkább teret nyerő törekvésnek, amelynek célja, hogy felszámoljuk a kontinens évtizedek óta tartó megosztottságát, és életre hívjuk azt a közös európai identitást, ami objektíve létezik, csak bizonyos politikai, ideológiai körülmények, a nemzetközi helyzet alakulása ennek érvényre jutását hosszú ideig megakadályozta. (folyt.)
1989. október 22., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú Somogyi Ferenccel - 7. folyt.
|
Függetlenül attól, hogy ezt most közös európai háznak vagy az európai biztonság új rendszerének, vagy bárminek nevezzük, úgy érzem, hogy ez nagyon jól szolgálja Európa valamennyi népének az érdekeit. Tekintettel arra, hogy Európa mindig is nagyon komoly meghatározó szerepet játszott a világ sorsának alakulásában, közvetve pozitív befolyást gyakorolhat a világtörténelem egészére is. - De hogyan lehetséges egy európai közös ház, amikor egyik szobából nem lehet a másikba átjárni, lásd: Románia, Magyarország, Csehszlovákia, Kelet-Németország. Mi a megoldás erre? Felmerül-e például a Külügyminisztériumban egy Duna föderációnak a lehetősége, történnek-e kezdeményezések ebben az irányban? - Természetesen a közös európai ház megteremtése nem megy egyik napról a másikra, hiszen számításba kell venni azokat a realitásokat és konkrét helyzeteket, amelyek Európában ma uralkodnak. Ugyanakkor én mégis optimista vagyok, hiszen világosan látom azokat az egyre erődöső pozitív tendenciákat is, amelyek a jelenleg még meglévő akadályok felszámolása irányába mutatnak. Gondolok arra, hogy az európai biztonsági és együttműködési folyamat különböző fázisaiban megfogalmazott egyre pozitívabb dokumentumok tartalmazzák azokat az elengedhetetlen alapelveket, amelyeknek a megvalósítása fokozatosan hozzájárul majd olyan feltételek megteremtéséhez, amelyek lehetővé teszik majd a közös európai ház létrehozását. Joggal említette, hogy jelenleg még adódnak olyan helyzetek, amikor a közös európai ház egyik alapkövetelményét, nevezetesen az emberek szabad mozgását bizonyos tényezők és korlátok akadályozzák, én úgy gondolom, ha azokat az elveket, amelyeket egyébként az európai folyamatban részt vevő valamennyi állam aláírt, a gyakorlatban is érvényesítsük - és én azt hiszem, hogy ez az egyetlen valóban fair eljárás -, akkor ez komoly hozzájárulást jelent majd ahhoz, hogy más, hasonló jellegű pozitív elmozdulásokkal együtt megteremtődjenek egy közös európai ház alapjai. (folyt.)
1989. október 22., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Interjú Somogyi Ferenccel - 8. folyt.
|
Ami pedig a környező országokkal, a közép-európai, tágan értelmezett közép-európai szubrégióval való szorosabb együttműködést illeti, mi természetesen úgy látjuk, hogy ebben az általában kibontakozó kedvező európai légkörben különösen kedvező lehetőségek kínálkoznak arra, hogy a kölcsönös érdekek alapján, a hagyományosan jó korábbi együttműködés, tradicionális kapcsolatok alapján egy kicsit még inkább előremutató konkrét együttműködés alakuljon ki. Ennek példájaként említhetném például a legutóbbi magyar kezdeményezést, amely Jugoszlávia és Ausztria vonatkozásában szorgalmazza egyfajta olyan biztonsági és együttműködési övezet létrehozását, amellyel az alapvetően fontos katonai aspektusok mellett a három országnak más, gazdasági, környezetvédelmi, humanitárius területen való együttműködését is előirányozza. Ugyanebbe a kategóriába tartozik például az Alpok-Adria és újabban Pannonia néven említett egymüttműködés, amely ezt a kört Olaszországgal, Bajorországgal, bizonyos összefüggésben Svájccal is bővítve ismét csak egyfajta szubregionális keretekben próbál előre haladni az európai pozitív folyamatok támogatásában. Természetesen joggal felvetődik a kérdés, hogy más irányban - tehát keleti szomszédaink felé - is kínálkoznak-e ilyen lehetőségek. Ezzel kapcsolatban azt szeretném mondani, hogy egyelőre azt látjuk, elsősorban kétoldalú alapon kínálkozik lehetőség az együttműködés korszerűsítésére és fejlesztésére. Érdemes a Szovjetunióra utalni, ebben a viszonylatban máris komoly lépések történtek, és még további lépések szerepelnek napirenden, amik a két ország közötti kapcsolatok modernizálását célozzák. (folyt.)
1989. október 22., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Interjú Somogyi Ferenccel - 9. folyt.
|
- Mindez rendkívül biztatóan hangzik. Elkövetkezhet-e azonban valami, amitől Kelet-Németországban ebben a pillanatban tartanak: egy visszakozás, sőt egy ennél rosszabb lehetőség: visszarendeződés, változás a Szovjetunióban és egyebütt? - Bár semminek a lehetőségét nem lehet abszolúte kizárni, mégis meggyőződésem, hogy egy ilyenfajta visszarendeződés nem reális alternatíva. Magyarország esetében nem tartom ezt reálisnak azért, mert teljesen világossá vált az egész magyar társadalom számára - függetlenül attól, hogy a most szerveződő politikai pártok közül melyikbe tartozik az illető magyar állampolgár -, hogy a korábbi próbálkozásunk, a szocializmus sztálini modellje abszolúte alkalmatlannak bizonyult arra, hogy az ország fejlődését biztosítsa. Tehát teljesen értelmetlen és irreális lenne egy olyan valamihez visszatérni, amely már bebizonyította életképtelenségét. Hasonló okkal nem tartom valószínűnek, hogy a Szovjetunióban ilyen jellegű változás következzen be, hiszen ott is világosan felismerték, hogy csak előremozdulva, a társadalmat korszerűsítve, a demokratizálást erősítve lehet megfelelni azoknak a követelményeknek, amely a Szovjetunióval szemben, az országon belül és az országon kívül is megfogalmazódnak. Ami pedig a szovjetunióbeli változásoknak a magyarországi reformfolyamatra való hatását illeti, azt hiszem, itt egy nagyon komplex összefüggésről van szó. Az összefüggés egyik oldala az, hogy természetesen önmagában az a tény, miszerint a Szovjetunió a problémák megoldását a mi kísérleteinkkel azonos irányban és hasonló módon keresi, ez mindenképpen nagyon pozitív hozzájárulás ahhoz, hogy arról beszélhessünk: a nemzetközi feltételek általában most kedvezőbbek a magyarországi reformfolyamat számára. Ugyanakkor azonban meggyőződésem szerint nincs olyan közvetlen összefüggés a két országban folyó átalakulási folyamat között, amely automatikusan maga után vonná azt, hogy például a Szovjetunióban bekövetkező bármiféle visszaesés eleve kizárná egy magyarországi folyamat sikeres továbbvitelének lehetőségét. (folyt.)
1989. október 22., vasárnap
|
Vissza »
|
|
- Interjú Somogyi Ferenccel - 10. folyt.
|
- Alapvetően optimista vagyok, és ezt arra alapozom, hogy az általánosan tapasztalható, az együttműködés fejlesztése irányába mutató tendenciák erősödése mellett, amikor mi a nemzetközi feltételek figyelembevételének szükséggességéről beszélünk, mindig beleértjük annak a lehetőségét is, hogy ezeket a feltételeket szerény eszközeinkkel igyekezzünk a számunkra megfelelő irányban módosítani. Ebben látom tevékenységünk értelmét, és úgy gondolom, hogy ez az, amivel a leginkább szolgálhatjuk a magyar nemzet érdekeit. - Kedves hallgatóim Dr. Somogyi Ferenc külügyi államtitkárt hallották az ENSZ indonéziai szalonjából két ülés közötti szünetben. +++
1989. október 22., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|