|
|
|
|
A köztársasági elnök jogköre
|
---------------------------- München, 1989. október 11. (SZER, Magyar híradó) - Minden demokratikus államrend alapja a hatalommegosztás. Évszázadok tapasztalata bebizonyította, hogy a törvényhozó, a végrehajtó és a bírói hatalom elkülönítése biztosítja a legjobban a társadalom harmonikus fejlődését. A három hatalmi ágazat egymáshoz való viszonyának megbontása szinte bizonyosan kormányzási zavarokhoz vezet. És ezzel elérkeztünk a köztársasági elnök funkciójához. Mert ez a közjogi méltóság, jogkörét kizárólag a többi hatalmi ág rovására érvényesítheti. Valamit el kell azoktól vennie. És ez azért veszélyes, mert - szemben a többi hatalmi ággal - ez túlságosan személyhez kötődik. A személyi hatalomgyakorlás következményei pedig ismertek. Most ezt a kérdést Gadó György veszi szemügyre. - Amióta az MSZP-ben megboldogult MSZMP felfedezte, hogy ennek az országnak semmi másra nincs olyan sürgős szüksége, mint köztársasági elnökre, és ehhez a felfedezéséhez tüstént személyi javaslatot is csatolt, azóta a magyar közéletben úgy vibrál és bugyborékol ez a probléma, mintha csakugyan nem volna előbbre való dolgunk. Igaz, látszatra valóban sürgős ügy ez, mert a fent említett halott már november végén elnökválasztást szeretett volna tartani, ám igazándiból talán mégsem annyira sürgős, ha feltételezzük, hogy a néhai MSZMP földi reinkarnációját, a Magyar Szocialista Pártot nem okvetlenül kötik elődjének reményei és ábrándjai. Elképzelhető lenne, hogy az újszülött párt lemond a zsarolásszerűen végrehajtandó elnökválasztás követeléséről - elvégre egy újszülöttről nem illik, hogy efajta erőszakossággal kezdje az életét. Ahhoz persze, hogy lemondjon róla, némi pedagógiai ráhatás lenne szükséges. Sajnálatos módon épp erre mutatkozik a legkevesebb készség az ellenzék oldalán - ha eltekintünk a szabaddemokraták és a Fidesz népszavazási kezdeményezésétől. (folyt.)
1989. október 11., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A köztársasági elnök jogköre - 1. folyt.
|
Úgy tetszik, hogy az ellenzék ama nagyobbik részének, mely a háromoldalú megállapodás aláírásával efogadta a vén MSZMP követelését az elnökválasztást illetően -, eszébe sem jut, hogy a reményteljes ifjú MSZP-vel újra megtárgyalhatná a dolgot. Ámde még ha erre nem is vállalkoznak, akkor sem lenne kötelező besétálni a kormánypárt utcájába. Nem kötelező, sőt nem is célszerű az elnökjelölt személyén törni a fejüket, amíg nem egyértelműleg tisztázott: mi is lesz a köztársasági elnök jogköre. Mert más kvalitások kellenek egy szimbolikus, formális elnöki tisztség betöltéséhez, mint a politikába hathatósan beleszóló elnök teendőinek ellátásához. Hogyan lehet hát jelölteket állítani, amíg azt sem tudjuk, milyen feladat vár a leendő elnökre. Márpedig ezeket a feladatokat törvényben kell meghatározni. Ma nincs ilyen törvényünk. És ha nem a szabadon megválasztott parlament fogja meghozni, úgy nem inkább az elnökválasztás bojkottjára kellene felkészülni? Saját megalkuvási hajlandóságán kívül mi kényszerítheti az ellenzéket arra, hogy a kommunisták - pardon: a szocialista kormánypárt - által megszabott feltételek közt bocsátkozzék elnökválasztásba. Bármiképpen vélekedjünk is Habsburg Ottó, Király Zoltán, Rácz Sándor és bármely esetleges további független vagy ellenzéki elnökjelölt személyéről -, a feladatból kell kiindulnunk. Előbb a gallért, aztán a nyakkendőt. De vigyázzunk: ne legyen túl szoros az a gallér. Spanyolgallérban a legelegánsabb nyakkendővel is rosszul éreznénk magunkat. +++
1989. október 11., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|