|
|
 |
|
 |
Szovjet óévbúcsúztató (1.rész)
|
Tamássy Sándor, az MTI tudósítója jelenti:
Moszkva, 1990. december 30. vasárnap (MTI-tud) - A szürke
karácsonyt feledtetően Moszkvában végre leesett vasárnap az igazi
hó, tucatnyi megcsúszásos balesetet okozva a még őszies időjáráshoz
szokott fővárosi gépkocsivezetők között. A fehérbe öltözött szovjet
főváros már az óév búcsúztatására készül, igaz, a maga módján: a
piacokon dúl a háború a kereskedők és az árakat paranccsal maximáló
városi tanács között, az italboltnál végeláthatatlan sorok
kígyóznak, de így sem valószínű, hogy a ,,kemény valutává,,
változott itókából jut minden asztalra, nem is beszélve a legújabb
hiánycikkről, a karácsonyfáról, amit itt mindig szilveszterkor
díszítenek fel.
A szovjet rendőrség ugyanakkor - valószínűleg a szilveszteri
előkészületek jegyében - vasárnapra virradó éjszaka földig
romboltatta a Kreml és a Rosszija szálló tőszomszédságában a
,,városképet rontó,, sátorvárost. A faládákból, pléhdobozokból és
műanyag lapokból összeeszkábált városka még a nyári SZKP-kongresszus
idején vált híressé, s azoknak adott otthont, akik minden reményüket
vesztve a legfelsőbb vezetéshez apelláltak, bajaik, az őket ért
igazságtalanságok orvoslását remélve. Az itt élőket mindeddig nem
bántották - főként a moszkvai tanács radikális képviselőinek
köszönhetően -, vasárnap hajnalban (miután a rendőrség egy nappal
ezelőtt a terület elhagyására szólította fel a sátorlakókat) a
moszkvai rendőrök előállítottak az itt éldegélő közül csaknem
félszáz embert, s földgyalukkal eltakarították kalyibáikat.
Értesülések szerint a vizsgálatot követően hamarosan kiengedik őket,
és szabadjegyet is kapnak állandó lakhelyükig.
Egyes vélemények szerint a szabadabb, jobb élet reményébe vetett
hit jelképe volt ez a város, amely egyben nagyon jellemzően tükrözte
az ország súlyos helyzetét. Mások viszont a közegészségügyi
előírásokra, a járványveszélyre hívták fel a figyelmet, s arra, hogy
az itt élő emberek elutasították a tanács által felajánlott
ideiglenes szállásokat. Tény és való, hogy az itt élők egy része
kéregetésből élt, s némelyikük kizárólag valutában fogadott el
,,alamizsnát,, a Rosszijában lakó külföldiektől.
Csitából érkezett hírek szerint a Bajkál-tó melletti város
lakosai megelégelték, hogy ugyan van ,,italjegyük,, , de nincs
vodkájuk vagy pezsgőjük, mert üresek az üzletek; az utóbbi hetekben
több tízezren maradtak hoppon a szigorú, központosított elosztás
ellenére, de szilveszter előtt betelt a különben üres pohár. Ezrek
vonultak vasárnap a város főutcájára; tüzeket raktak póznából,
kerítésekből, s követelték a helyi vezetés lemondását.(folyt.)
1990. december 30., vasárnap 17:39
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|