|
|
|
|
- Válságban a magyar politikai pártok - 1. folyt.
|
Velük szemben Tölgyessy képviselt egy másik pozíciót, a frakcióvezetőét, amelyről azonban azt gondolta: nemcsak az SZDSZ parlamenti frakciójában jelent egyszemélyi vezető szerepet, de a pártban is azt kellene jelentsen, mert ennek a kettősségnek így sok értelme nincsen.
Mécs megerősítette azt a véleményt, hogy Tölgyessynek éppen egyszemélyi ambíciói miatt kellett távoznia. Mécs, aki közli hogy magányos, közli hogy elégedetlen a párt irányításával, ezzel az interjúval most nyilván segítőket kíván maga mellé állítani még a küldöttgyűlés előtt a gyökeres vezetőváltáshoz, amelynek szükségességéről egyébként már maga Kis János elnök is szólt korábban.
Tehát, a stílusváltás után, amit Tölgyessy távozása jelentett, tartalmi változások is várhatók. Mindenekelőtt az SZDSZ-nek, akárcsak a többi pártnak is, világosabban el kell döntenie mi ő, mit képvisel, és milyen arculattal.
Mécs úgy véli, a párt most túlságosan homogén, holott a világnézeti irányultságok rendkívül széles skálájával rendelkezik. Azonban itt a bökkenő. Meg kell-e őrizni ezt a sokféleséget, vagy pedig győznie kell valamely vonalnak?
A sajtó általában úgy véli: az MDF jobbratolódása baloldali, ezen belül is szociáldemokrata hajlandóságokat ébresztett az SZDSZ-ben, s hogy ez lett volna az, ami Tamás Gáspár Miklós filozófust arra késztette, hogy lemondjon ügyvivői szerepéről. Ő ugyanis egy ideje konzervatívnak és jobboldalinak mondja magát. De hát hogy egy kicsit kiderüljön a fogalmak teljes inflációja, hozzá kell tenni, hogy konzervatívnak és jobboldalinak rengetegen mondják magukat az MDF-ben is, miközben semmi közük nincs Tamás Gáspár nézeteihez. (folyt.)
1990. november 30., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|