|
|
|
|
Válságban a magyar politikai pártok
|
-----------------------------------
Washington, 1990. november 30. (Amerika Hangja, Esti híradó, Szénási Sándor) - A pártok átalakulásának mozgalma elérte a legnagyobb ellenzéki pártot, amelynek belső válságairól már a helyhatósági választásokat követően lehetett hallani. És akkor a kettős hatalom kialakulásának feszült pillanatában az SZDSZ lépett is. Elfogadta a sokak szerint túlságos hatalommal rendelkező Tölgyessy Péter frakcióvezető lemondását, és egy kollektívabban működő testület élére Pethő Ivánt nevezte ki.
Ám a belső átrendeződéseknek ezzel még nincs vége, hiszen többen tartanak egy pártszakadástól, és arra is utalnak jelek, hogy elégedetlenek a mostani vezetés mőködésével.
Az ellentétek nyilván kirobbantak volna már azon az országos küldöttértekezleten, amelyet a taxisblokád idején kellett volna megtartani, és amelyet a kényszerű halasztás miatt most a hétvégén rendeznek meg. Előjátékként azonban már most ízelítőt kaphat a várható vitákból az, aki rábukkant Mécs Imre ügyvivő nyilatkozatára a Magyar Hírlapban.
Mécs, aki az ötvenhatosokat képviselő, már csaknem egyedül a vezetésben, meglehetősen diktatórikusnak tartja a párt irányítását, amelybe a tagságnak alig van beleszólása. Úgy véli, a vezetést annak idején alapvetően három kör adta: a volt illegális Beszélő című lap szerkesztői, az ötvenhatosok, akik tehát mára már lemorzsolódtak, és a független értelmiségiek, akik nem feltétlenül azonosak a korábbi demokratikus ellenzékkel.
Mécs Imre azt érzékelteti, hogy a vezetés gyakorlatilag két ember kezébe csúszott, Magyar Bálintéba és Kis János filozófuséba, aki a párt elnöke. (folyt.)
1990. november 30., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|