|
|
|
|
Kis János beszéde a szabaddemokraták küldöttgyűlésén (3. rész)
|
- Ha rendeződik az MDF-SZDSZ viszony, akkor létrejöhet a hat parlamenti párt között az a fajta konszenzus, amely minden demokrácia működőképességének alapja. Utoljára akkor volt a mai demokratikus pártok között egyetértés, amikor a bomladozó pártállammal álltunk szemben. Abban a konszenzusban nagyobb szerepe volt annak, hogy mit nem akartunk, mint annak, hogy mit akartunk. Most megteremtődhet a konszenzus abban, amit akarunk. Minden nyugati demokráciában a liberális eszmék egy bizonyos minimuma az, amin a pártok konszenzusa nyugszik. Ilyen liberális minimum Magyarországon is megfogalmazható.
- Ebbe a liberális minimumba tartozik, hogy az államnak semlegesnek kell lennie a hit, a világnézet, az életstílus kérdéseiben. A liberális minimum ugyanakkor annak elfogadását is jelenti, hogy az állam felhagy a sajtó irányításának szándékával, s intézményesen gondoskodik a közszolgálati médiumok pártatlan működéséről. A liberális minimum magában foglalja azt a megállapítást, hogy a gazdasági válságot csak a magántulajdonú piacgazdaság gyors és következetes bevezetésével lehet meghaladni. A liberális minimum tartalmazza azt a belátást, hogy a gazdaság stabilizálásával járó társadalmi konfliktusokat nem lehet a népszerűtlen döntések halogatásával elkerülni.
- A feladat most az, hogy létrejöjjön a pártok közötti, valamint a pártok és a társadalom közötti minimális egyetértés. Így a következő hónapokban az SZDSZ-nek is mindenekelőtt az új konszenzus létrejöttében kell közreműködnie. (MTI)
1990. november 30., péntek 15:57
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|