|
|
 |
|
 |
- Antall-Gorbacsov találkozó - 1. folyt.
|
Ám Párizs mégsem növelte a feszültséget, az atlanti klíma talán
inkább enyhítette - így számolt be a találkozóról láthatóan derűsen
érkező Antall József állítván, hogy a beszélgetés alatt Gorbacsov is
jókedvében volt.
A hangulatjelzésen túl persze a beszámolónak a tartalmi része a
fontosabb, mely mintha az elsőnek igazolása is volna. Antall József
elmondása szerint tehát 4 főbb kérdésre került sor a szovjet
rezidencián.
Az egyik, egy korábban már magyar részről felvetett és most
Mihail Gorbacsov által is elfogadott javaslat egy új, kétoldali
megállapodást, új szovjet-magyar államszerződést illetően. A két fél
úgy gondolja: a szovjet-magyar kapcsolatok eddig sem voltak
különösebben rosszak, de most eljött az ideje új alapokra helyezni
őket, és ennek feltételeit, módozatait majd az illetékes
külügyminiszterek dolgozzák ki.
A másik nagy kérdés a Varsói Szerződés sorsa volt. Papíron
kényes kérdés, hiszen ismeretes a magyar kormány fennen hirdetett
álláspontja: a varsói paktumra katonai szempontból semmi szükség,
sőt a magyarok politikai szempontból sem látják sok értelmét, s
elhatározott szándékuk, hogyha a feloszlatásról nem születik addig
testületi döntés, Magyarország 1991 végén, legkésőbb 1992 tavaszán
kilép a szerződésből.
Olybá tűnik, Mihail Gorbacsovot nem rázta meg különösebben a
bejelentés, és ha részletes véleményét későbbi időpontra tartogatja
is, annyit már most mondhatott: a varsói paktumot illetően Moszkva
az át- és újragondolás állapotában leledzik.
Kissé alkérdés lehetett a harmadik: 1956 méltányos megítélésére
nagy szovjet tévedés beismerésére. Mihail Gorbacsov erre azt mondta,
a Szovjetunió már két évvel ezelőtt tett kísérletet eme tragikus
történelmi esemény újraértékelésére, melyet lehet még tovább
fogalmazni. A szótérthetőségének nyilván módozata volt, hogy mindkét
fél inkább történelmi, mint politikai tényként igyekszik ma 1956-ot
megítélni. Ezért is lehetett Antall József bölcs, pietásos gesztusa,
hogy a Magyarországon elesett szovjet katonákat is hősi halottaknak
tekinti. (folyt.)
1990. november 21., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|