|
|
|
|
Bécsi megállapodás: így látja a NATO (1)
|
Baracs Dénes, az MTI tudósítója jelenti:
Brüsszel, 1990. november 16. péntek (MTI-tud) - Mindent
egybevetve összesen körülbelül 100 000 egységgel - harckocsival,
páncélozott csapatszállító járművel, repülőgéppel, helikopterrel és
tüzérségi löveggel - csökkent, illetve csökken az európai térségben
a nehézfegyverek száma a vasárnap Bécsben parafálandó, és hétfőn
aláírásra kerülő leszerelési megállapodás eredményeként. Ebből
kilencvenezer a Varsói Szerződés, elsősorban a Szovjetunió erőit
csökkenti, felszámolva a VSZ javára korábban fennállt
elfogadhatatlan fölényt - fejtette ki pénteken a nemzetközi sajtó
képviselőinek a NATO két magas rangú tisztviselője.
A tájékoztatón egyebek között kiemelték azt is, hogy a tárgyalások záró szakaszában Magyarországot a belső központi zónába sorolták át, saját kérésére. Az MTI tudósítóját tájékoztató NATO-források elmondták, hogy a Magyarország által előterjesztett igény nem módosítja a katonai egyensúlyt - tekintettel Magyarország fegyveres erőinek viszonylagos méreteire -, politikai szempontból azonban kétségkívül fontos, mivel érzékelteti, hogy Magyarország Európa központi térségének része.
A magas rangú NATO-tisztviselők rámutattak, hogy nemcsak az egyezményben szereplő számokat kell figyelembe venni, amelyek értelmében a szerződés életbe lépésétől számítva negyven hónapon belül ötvenötezer nehézfegyvert kell leszerelni és megsemmisíteni, hanem azt is, hogy amióta a tárgyalási folyamat megkezdődött, a Szovjetunió és kisebb mértékben a NATO is jelentős számú fegyvert telepített át a szerződés által nem érintett övezetekbe. (folyt.)
1990. november 16., péntek 15:39
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|