|
|
|
|
Rendeződnek az állapotok a Keleti pályaudvaron?
|
1990. november 5., hétfő - Jómagam is félnék keresztülmenni
a pályaudvar Thököly út felé eső főcsarnokán - mondta Koncz Árpád, a
MÁV Budapesti Igazgatóságának műszaki igazgatóhelyettese az MTI
tudosítójának hétfőn este, amikor a vasutasok és a rendőrök közösen
kísérelték meg, hogy biztosítsák a munkafeltételeket a Keleti
pályaudvaron.
Hétfőn a déli órákban még az a hír járta, hogy délután 5 órakor bezárják a nagy forgalmú pályaudvar Thököly úti bejáratát és pénztárait, jegyet pedig csak az aluljáróban lévő pénztáraknál lehet majd váltani. Ám erre az intézkedésre nem került sor, mivel a MÁV illetékesei és a rendőrség megállapodott abban, hogy közösen teremtik meg annak lehetőségét, hogy a Keletiből menetrend szerint elindulhassanak a vonatok. A MÁV dolgozói ugyanis elsősorban, akik a pénztárakban, illetve a külső úgynevezett tároló vágányoknál végzik munkájukat csak abban az esetben voltak hajlandók tevékenységük ellátására, ha a pályaudvaron tartózkodó hajléktalanok nem akadályozzák a munkavégzést. A pénztáraknál a pénzzel bánók nem érezték magukat biztonságban, éppen úgy, mint azok, akik a pályaudvar külső részén a kocsik takarítását és műszaki előkészítését végezték. A rendőrség a megállapodást követően megkezdte a pályaudvar megtisztítását a hajléktalanoktól, s este 8 óra körül már viszonylagos rend uralkodott a Thököly út felé eső csarnokban is. A tároló vágányokon a MÁV dolgozói - kutyákkal megerősítve - járták a vagonokat, s tessékelték ki a hajléktalanokat.
A pályaudvarról a csövesek egy részét elszállították előbb orvosi vizsgálatra, majd ezt követően egy munkásszállásra. Így lehetővé vált a helyiségek szakaszos takarítása is. (MTI)
1990. november 5., hétfő 20:52
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|