|
|
|
|
- A hajléktalanok helyzete Budapesten - 2. folyt.
|
Egyre inkább úgy tűnik, hogy Magyarország és Budapest egy átmeneti szállásává, lakhelyévé válik ezeknek az embereknek. Én azt hiszem, hogy itt a felelősség közös. Méghozzá nemcsak a kormánnyal közös felelősség, hanem ebben nemzetközi szervezeteknek is részt kell venni, hogy megoldást találjunk.
- A főpolgármester elérte: csak fokozatosan, három nap alatt zárják be végleg a várókat. Hajnalban aztán a peron egyes felszabadított területein elkezdték a fertőtlenítést, de a vasutasok türelme ekkora már elfogyott. Baranyi Imre állomásfőnök bejelentette: minden dolgozójuk a helyén marad, de amíg nem szállítják el a hajléktalanokat, nem hajlandóak dolgozni. Több órán át vesztegelt emiatt a Dráva-expressz, három órás késéssel indult az Baranya-expressz, mivel csak a rendőri biztosítás megérkeztekor vették fel újra a munkát.
Mielőtt bárki is a sztrájkoló vasutasok ellen hangolódna néhány tény: a Keletiben a lehetetlen körülmények miatt már áthelyezték a nemzetközi jegypénztárt. Egy helyiséget nyitottak a pályaudvari misszió számára. Az utóbbi két napban 70 itt éjszakázó pénztelen románnak fizették ki vonatjegyét a határig. A Madridi úton felállított szükségszállás bérleti díjának több mint 75 százalékát a MÁV vállalta magára, és felajánlottak több tucat munkahelyet is a hajléktalanok számára. Munkalehetőséget ajánlott a Közterületfenntartó Vállalat is: a hóeltakarításnál látnák szívesen a munkanélküli csöveseket. Hó azonban még nincs, csak megoldatlan probléma. +++
1990. november 1., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|