|
|
|
|
- A hajléktalanok helyzete Budapesten - 1. folyt.
|
- Azon kívül, hogy megjelent az akció megkezdése előtt a helyszínen, mit tehet Budapest újonnan megválasztott főpolgármestere, Demszky Gábor?
- A napokban egy újabb átmeneti szállást fogunk megnyitni Budapesten. Kérni fogom az egyházak és a Máltai Szeretetrend közreműködését, együtt fogok működni a Szegényeket Támogató Alappal, és már a ma, holnap és holnapután éjszaka lehetővé tesszük a betegeknek az elszállítását és kórházi elhelyezését, ápolását, gondozását - mintegy 150 szabad kórházi ágyat jelentettek le nekünk.
Ezen felül is vannak még a fővárosnak bizonyos tartalékai. Én azt hiszem, teljesen elfogadhatatlan, hogy a pályaudvarok bezárása után ezek az emberek az utcára kerüljenek, ugyanakkor ez az állapot is türhetetlen és tarthatatlan.
Nagyon súlyos ez a gond, ugyanis hiába oldanák meg a fővárosban egyedül ezt, mert akkor a vidéki hajléktalanok jelennének meg. Tehát csak együtt léphet fel valamennyi önkormányzat közös elvek alapján, átmeneti szállásokat létrehozva és egyáltalán közösen kezelve ezt a kérdést. És itt van még mindig ez a bizonyos menekültügy. Nem egészen menekültügy, mert ezek nem menekült státuszú emberek: olyan külföldi állampolgárok, akik elindultak valahová, s nem érkeztek meg csak ide, a Keleti pályaudvarra. Velük - én azt gondolom - az önkormányzat egyedül, magára hagyva nem tud tenni semmit, csak a kormány és a Nemzetközi Menekültügyi Hivatal, az ENSZ-hivatal közreműködésével. (folyt.)
1990. november 1., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|