|
|
|
|
Hajléktalanok a fővárosban
|
--------------------------
München, 1990. november 1. (SZER, Magyar híradó) Demszky Gábor talpon töltötte főpolgármesterségének első éjszakáját - a főváros pályaudvarain próbált közvetíteni, vasutasok, rendőrök, utasok és hajléktalanok között. - Tar Péter tudósít:
- Már hetekkel ezelőtt elterjedt a hír, hogy a Magyar Államvasutak november elsejétől az utolsó vonat érkezésekor lezárja és csak a hajnali első szerelvény indulása előtt nyitja ki a budapesti pályaudvarait.
Aki ismeri a három nagy pályaudvar éjszakai életét, az tudja: több száz, egyesek szerint mintegy másfél ezer embert érint ez. Ők azok, akik hajlékuk nem lévén, rendszeresen a várótermekben, az üres vasúti kocsikban hajtják álomra fejüket.
A MÁV vezetői is tudták, a bezárás előtt nehéz lesz megtisztítaniuk a helyiségeket a csövesektől. Előzetesen nyilatkozatban figyelmeztették a társadalmat, hogy a Belügyminisztérium segítsége nélkül nem tudják megoldani a kilakoltatásokat.
A Déli és a Nyugati pályaudvaron aránylag zavartalanul folyt aztán a takarítás. Az éjfélig meghírdetett akció a Keletiben viszont elmaradt. Bár kutyákkal, kommandósoknak öltözött vasúti rendészek a holtvágányokon álló üres kocsikat megtisztították a hajléktalanoktól, de nem azok hátrahagyott szemeteitől, ürülékeitől. És nem bírták felszabadítani a nemzetközi várótermet sem, többnyire nyelvi nehézségek miatt: románok, lengyelek és ukránok teszik ki a háromnegyedét az itt éjszakázóknak. Többségük a várva várt paradicsomba, Nyugatra indult, de aztán csak idáig jutott, vissza pedig nem mennek - otthonuk lett a Keleti várója. (folyt.)
1990. november 1., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|