|
|
 |
|
 |
Hajléktalanok, pályaudvarok - Tanácskozás a Városházán (1. rész)
|
1990. november 1., csütörtök - Demszky Gábornak, az alig egy
napja hivatalban lévő budapesti főpolgármesternek a vezetésével
csütörtök délután újabb megbeszélést tartottak minisztériumi és MÁV
szakértők bevonásával a Városházán a hajléktalanok elhelyezéséről.
Mint ismeretes, a MÁV október 31-étől, 3-4 napos türelmi idővel
fokozatosan lezárja a fővárosi pályaudvarok várótermeit a
hajléktalanok elől. A szerda éjjel kezdődött kiürítési akció során
egyébként csak kilenc beteg magatehetetlen hajléktalan embert
szállítottak kórházba, s a többszáz érintett közül csak 30-an vették
igénybe a MÁV által felkínált átmeneti szállást. A többség a
várótermek takarítása után ismét visszaszivárgott. Ezt követően az
éjjeli órákban a Keleti pályaudvaron valóságos sztrájkhangulat
alakult ki a pályaudvari dolgozók között, mivel a sok hajléktalan
jelenléte már a munkavégzés feltételeit is veszélyeztette.
E tapasztalatok alapján, mint erről a csütörtöki megbeszélésen
Barna Sándor budapesti rendőrfőkapitány beszámolt, jelentős rendőri
erő bevonásával sokoldalú rendészeti ellenőrzést kezdenek a
pályaudvarokon. Nehezíti azonban a hajléktalan kérdés gyors
felszámolását - hangzott el a tanácskozáson -, hogy a pályaudvarokon
döntő többségben vannak a külföldiek, velük szemben pedig csak
idegenrendészeti eljárás keretében lehet fellépni. Minden esetre, ha
nem sikerül a Keleti pályaudvari vasúti kocsitárolókban, a
várótermekben és a pénztáraknál elhelyezkedő hajléktalanok
eltávolítása, akkor a vasutasok várhatóan csütörtök estétől
beszüntetik a munkájukat, mivel már sok esetben a testi épségük is
veszélyeztetve van.
Demszky Gábor véleménye szerint szükség van arra, hogy jelentős
rendőri erő segítse a vasutasok munkavégzését, de az erőszakos
fellépést kerülniük kell. A főváros vezetése a helyzet könnyítésére
napokon belül újabb átmeneti szállás megnyitását tervezi. Csütörtök
éjjel egyébként csak a leginkább veszélyeztetett helyen, a Keleti
pályaudvaron lesz orvosi ellátás és mentőautó. A szociális munkások
azonban mindegyik pályaudvarra kimennek segíteni, eligazítani a
rászorulókat. Ugyancsak ők ismertetik majd a hajléktalanokkal az
igénybe vehető átmeneti szállások helyét is.
Az egész kérdéskör azonban - mint a főpolgármester hangsúlyozta
- már nem elsődlegesen a főváros önkormányzatának az ügye, illetve
már nem is csak magyar kérdés. (folyt. köv.)
1990. november 1., csütörtök 17:52
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|