|
|
 |
|
 |
Szovjet kőolaj
|
--------------
London, 1990. október 31. (BBC, Panoráma) - Munkatársunk, Pártos
Gábor beszámolóját olvassuk fel arról, milyen reménye lehet a
kelet-európai iparnak és persze az autósoknak a gazdasági káosz
közepette:
- Miután Kuvait Irak általi megszállását követően a nyersolaj
világpiaci ára megkétszereződött, ez ritka alkalommal szolgált a
Szovjetunió számára, hogy fellendítse az olajkivitelből származó
jövedelmét. Most azonban, hogy a becslések szerint a szovjet
nyersolajtermelés az idén legalább 5 százalékkal lesz alacsonyabb,
mint a tavalyi 607 millió tonna, ez az alkalom kicsúszik a Kreml
kezéből. A tény, hogy az oroszoknak nincs elegendő olajuk a hazai
szükségletek kielégítésére arra késztette a kormányt, hogy a hiány
hatásának oroszlánrészét a KGST-n belüli kereskedelmi partnereire
hárítsa. Ez év júliusa óta tehát csökkentek a kelet-európai
országoknak juttatott olajszállítmányok átlagban közel egyharmaddal.
Mindennek a már említett hatása csaknem katasztrófálisnak
mondható, hiszen az utóbbi időkig Jugoszlávia és Románia kivételével
Kelet-Európa csaknem teljesen a Szovjetuniótól függött ezen a téren.
Az utóbbi hónapok közel-keleti válsága pedig a nemzetközi olajárak
olyan hatalmas fokú emelkedését okozta, hogy ez újabb és az előzővel
egyenlő csapást mért Kelet-Európa amúgy is küszködő
nemzetgazdaságaira.
Bulgáriában október közepe óta adagolják jegyre a benzint, míg
Magyarországon a kormány múlt heti kísérlete a benzinárak
kétharmados felemelésére a taxisok és fuvarosok fellázadására
vezetett. A magyarokat azonban tegnap további rossz hír rázta meg,
amikor a szovjet hatóságok közölték: a Kreml csak az esetben
hajlandó leszállítani a beigért olajszállítmányokat ez év megmaradó
részében, ha Magyarország ezért keményvalutával, vagy legalábbis
olyan árucikkekkel fizet, melyeket az oroszok azután a nemzetközi
piacon értékesíthetnek. (folyt.)
1990. október 31., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|