|
|
|
|
Osztrák vélemény a világkiállításról
|
------------------------------------
München, 1990. október 31. (SZER, Világhíradó) - Hanák Tibor azt latolgatja, hogy miképpen látják Ausztriában a világkiállítás esélyeit.
- A nem éppen dicső emlékű blokád, a magyar taxisok háborúja, mely sok osztrák turistát kellemetlenül érintett, mélyen benne ül azokban is, akik az osztrák-magyar kapcsolatokat odaadóan ápolják. A múlt heti események újabb érvet szolgáltattak ahhoz, hogy vízbe esik a bécs-budapesti világkiállítás terve, vagy inkább álma.
Bécsben azzal viccelődnek, hogy ez nem Expo és "expodus", hanem exit és exodus, azaz halál és kivonulás, mármint ha a magyarok ebből is kiszállnak, mint a nagymarosi építkezésekből.
Az újságok kommentárjai csípősebbek és borúlátóbbak, mint a világkiállítás osztrák szervezői. A lapvélemények szerint keresztet lehet vetni a magyar részvételre, amióta a szabaddemokraták győztek a budapesti helyhatósági választásokon, s ezzel Demszky Gábor, a világkiállítás határozott ellenzője kerül a polgármesteri székbe - írja egy hetilap.
Arra is rámutatnak, hogy a magyar gazdasági helyzet valóban nem valami rózsás, s ha nincs tőke a budapesti városfejlesztéshez, pénz nélkül mulatni bajos.
Bécsben is látják, hogy a magyar gazdasági életnek nem hogy a világkiállításhoz, de úgyszólván a legszükségesebb áthidalásokhoz sem sikerült hathatós külföldi támogatást szerezni. Ehhez járul a magyar vidék Budapest-ellenes beállítottsága, vagyis az a tény, hogy nem az egész ország akarja a világkiállítást.
A taxisok blokádja becsukta az ajtót. Bécsi vélemények szerint ez megmutatta, hogy szociális és politikai tekintetben még gyenge lábakon áll Magyarország, s ebben az izgatott helyzetben kockázat lenne a világkiállításba belevágni, még akkor is, ha Budapest véglegesen igent mondana rá. (folyt.)
1990. október 31., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|