|
|
 |
|
 |
Tényleg válság volt?
|
--------------------
London, 1990. október 29. (BBC, Panoráma) - Taxisofőrök a
kormány ellen a benzinválság kapcsán. De tényleg válság volt?
Kétségtelen feszültséget jeleztek a helyszíni jelentések. Független
politológus véleményét kerestem és felhívtam Tőkés Rudolfot, az
amerikai connecticuti egyetem professzorát, hogy jólinformált,
nyugati gondolkodású kiértékelést szerezzek, és azt kérdeztem tőle:
tényleg válság volt?
- Én úgy vélem ez egy erőpróba volt, az első erőpróba ha úgy
tetszik az új demokratikus hatalom és az ország népe között. Ennek
az eredete sajnos visszamegy még májusba, amikor Antall József
miniszterelnök úr bemutatkozó beszédében - én akkor ezt nagyon
sajnáltam, most méginkább - nem adta elég erőteljesen az ország
értésére a katasztrófális gazdasági helyzetet. A következő három
hónapot a kormány ugye törvényhozással, egyebekkel töltötte el, és
szeptember közepétől kezdve egyre inkább a helyhatósági
választásokkal voltak elfoglalva.
A kormány eddig eléggé nagystílűen politizált, de sajnos amikor
a rendeletek és az intézkedések végrehajtásáról volt szó, eddig is
és a jövőben is - hacsak nem lesz valami drasztikus változás - ha
úgy tetszik a továbbszolgáló szakapparátus a régi rendszerből
örökölt eliteknek a rabjai maradnak.
Ez azt jelenti hogy, amíg a kormány meg nem tanul adminisztrálni
és keményen ellenőrizni az utasításaik végrehajtását, addig mindig
meglesz a lehetősége, hogy ilyen derült égből villám alapú
döntésekre erős lesz a tömegreakció, és az mindenféle szempontból
negatív lesz. (folyt.)
1990. október 29., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|