|
|
|
|
A magyarországi blokád - osztrák szemmel
|
----------------------------------------
München, 1990. október 29. (SZER, Világhíradó) - A Magyarországot a hét végén megbénító tiltakozó akciót valamennyi nyugat-európai ország közül a szomszédos Ausztria kísérte a legnagyobb figyelemmel. Péntektől vasárnapig az osztrák tévé vezető külpolitikai híre volt a magyar taxisok és fuvarozók sztrájkja. De nemcsak érdeklődés, hanem aggodalom és azonnali segítségnyújtás is jellemezte az orsztrákok magatartását, akik azonban - mint Hanák Tibor jelentéséből hallani fogják - a konzekvenciákat is levonták a maguk számára a magyarországi eseményekből:
- Ha eltekintünk is a felizgatott beszámolóktól, a szemtanúk és szenvedő alanyok közléseitől, Ausztriát is fejbeverte a magyar benzinválság, a váratlan blokád. Az osztrákok is elbizonytalanodtak, nemcsak a magyarok. Természetesen más okokból.
Sokan abban a hiszemben használták ki Ausztria nemzeti ünnepét, hogy semmi probléma nem lehet a demokrácia útjára lépett magyar szomszédnál. Úgy utazhatnak oda, mint 40 év óta Németországba, Svájcba, vagy a többi nyugati országba, s aztán hirtelenében és elég drasztikus módon tudomásul kellett venniök, hogy Magyarország más, még nem áll biztos lábakon. Ott lehet ragadni mint Irakban, vagy Kuvaitban. Meg kell gondolni, hogy érdemes-e a vidám hétvége ígéretében Budapestre utazni.
A válság ugyan viszonylag gyorsan megoldódott, s az osztrákok tudtak segíteni magukon, több százan autós különvonattal érkeztek Bécsbe, mások dűlőutakon tértek vissza hazájukba, s megpróbálták az ottrekedést is könnyedén felfogni - a tanulságok azonban érintik a politikai dimenziókat is. (folyt.)
1990. október 29., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
SZER-hallgató telefonja:
"Németh Lajos III. Zápor u.55. 1884-593: az Országgyűléssel kapcsolatban szeretnék egy észrevételt tenni. Tekintettel arra, hogy megemlékeztek az okt. 22-i mártírokról. Parancsnokokról, hivatásos tisztekről, mártírhalált halt Maiéter Pál paranoncsnokunkról, csak a közkatonákról, a százakról, aki a Klián laktanyában meghaltak a szovjet sortüztől és majd a kazánházban elégették őket... Én szemtanuja voltam, mert tényleges katonai szolgálatot teljesítettem akkor, 1956 októbenrben , a Kilián laktanyában. És szeretném önöket csak arra kérni, hogy egy újságírót küldjenek ki ide énhozzám, s majd én tisztáznám személyesen tapasztalataimról, s nem pedig azt. amik az Országgyűlésen elhangzanak, mert abban van igazság is, de sok téves felfogás van benne. Azt kell meghallgatni, aki túlélte, a sok száz ember közül talán húszan vagy ötvenen ha megmaradtunk. Miért nem keresik azokat az embereket, akik akkor katonai szolgálatót teljesítettek? Önöket csak arra kérem - megvan a telefonszámom is. Olyan betegséget kaptam abban alaktanyában, hogy még máig sem fogom kiheverni, lemondtak az orvosok rólam, de még mindig dolgozom. Köszönöm szépen, legyenek szívesek intézkedni."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|